Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni, és ez szinte tragédia.
Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége.
Kivárni a megfelelő pillanatot.
Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár.
Még a fák is tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt.
Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat.
Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni.
Mi mindent azonnal akarunk.
Ez óriási veszteség az emberiség számára...
Ha csendben várakozunk, észre fogjuk venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik bennünk.
A valódi lényünk.
Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiségünkn elhamvad.
Új ember lesz belőlünk.
És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés.
Csak ez az új ember ismeri az élet örök titkát.
Aki ápolja baráti kapcsolatait, azt soha nem tépázzák meg a lét viharai:
Van elég ereje, hogy túllépjen a nehézségeken, és folytassa útját.
Ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmát, erős akaratra és óriási odaadásra van szüksége.
Nem mindig az az út vezet a célhoz, amit elképzelt.
A harcos számára nem létezik elérhetetlen szerelem.
Nem tántorítja el a csönd, a közöny, vagy az elutasítás.
Tudja, hogy az emberek fagyos álarca mögött lángoló szív rejtezik.
Egy harcost semmi nem riaszt vissza, ha keres valamit.
A fény harcosa hisz.
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete.
Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.
Olykor megsérül.
Ilyenkor hallja a megjegyzéseket:
Milyen ártatlan.
De a harcos tudja, hogy megéri hinni.
És minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz.
Nincs olyan harcos, aki a tábortűznél azt mondhatja barátainak:
Mindig helyesen cselekedtem.
Aki ezt állítja hazudik, vagy még nem ismeri önmagát.
Az igazi harcos sokszor vétkezett a múltban.
De útja során megfigyelte, hogy azokkal, akiket megbántott, később mindig újra összehozta a sors.
Megkapta az esélyt, hogy jóvátegye a vétkeit.
És mindig élt is ezzel az eséllyel gondolkodás nélkül.
Az ember legfőbb vágya, hogy valakinek szüksége legyen rá!
Hívd elő ezt az érzést másokból!
A legnagyobb erény a kedvesség.
Nem szerethetsz mindenkit, de kedves mindenkihez lehetsz.
Ne akarj mindenáron másokra hatni!
Hagyd, hogy örömüket leljék abban, hogy ők hatnak rád!
Tanulj meg lelkesedni!
Az igazán fontos dolgok nem valósíthatók meg lelkesedés nélkül!
Odafigyelésed sokszor nagyobb hatással lehet másokra, mint beszéded.
Őszintén érdeklődj mások iránt!
Vedd rá őket, hogy beszéljenek magukról!
Egy mosoly semmibe sem kerül, viszont bőséges a haszna.
Nemcsak neked tesz jót, de másokat is jó érzéssel tölt el.
Kivárni a megfelelő pillanatot. 
