Türelem...

Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni, és ez szinte tragédia.
Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége.

Kivárni a megfelelő pillanatot.

Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár.
Még a fák is tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt.
Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat.
Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni.

Mi mindent azonnal akarunk.

Ez óriási veszteség az emberiség számára...
Ha csendben várakozunk, észre fogjuk venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik bennünk.
A valódi lényünk.
Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiségünkn elhamvad.
Új ember lesz belőlünk.
És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés.

Csak ez az új ember ismeri az élet örök titkát.