Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2009. december 8., kedd
A fény harcosa...
Aki ápolja baráti kapcsolatait, azt soha nem tépázzák meg a lét viharai:
Van elég ereje, hogy túllépjen a nehézségeken, és folytassa útját.
Ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmát, erős akaratra és óriási odaadásra van szüksége.
Nem mindig az az út vezet a célhoz, amit elképzelt.
A harcos számára nem létezik elérhetetlen szerelem.
Nem tántorítja el a csönd, a közöny, vagy az elutasítás.
Tudja, hogy az emberek fagyos álarca mögött lángoló szív rejtezik.
Egy harcost semmi nem riaszt vissza, ha keres valamit.
A fény harcosa hisz.
Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete.
Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.
Olykor megsérül.
Ilyenkor hallja a megjegyzéseket:
Milyen ártatlan.
De a harcos tudja, hogy megéri hinni.
És minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz.
Nincs olyan harcos, aki a tábortűznél azt mondhatja barátainak:
Mindig helyesen cselekedtem.
Aki ezt állítja hazudik, vagy még nem ismeri önmagát.
Az igazi harcos sokszor vétkezett a múltban.
De útja során megfigyelte, hogy azokkal, akiket megbántott, később mindig újra összehozta a sors.
Megkapta az esélyt, hogy jóvátegye a vétkeit.
És mindig élt is ezzel az eséllyel gondolkodás nélkül.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
ANDREA, FOGADD EL ŐSZINTE BOCSÁNATKÉRÉSEMET.
VálaszTörlés