2009. december 8., kedd

A fény harcosa...




Aki ápolja baráti kapcsolatait, azt soha nem tépázzák meg a lét viharai:
Van elég ereje, hogy túllépjen a nehézségeken, és folytassa útját.
Ahhoz, hogy megvalósíthassa az álmát, erős akaratra és óriási odaadásra van szüksége.

Nem mindig az az út vezet a célhoz, amit elképzelt.

A harcos számára nem létezik elérhetetlen szerelem.
Nem tántorítja el a csönd, a közöny, vagy az elutasítás.
Tudja, hogy az emberek fagyos álarca mögött lángoló szív rejtezik.
Egy harcost semmi nem riaszt vissza, ha keres valamit.

A fény harcosa hisz.

Hisz a csodákban, és mert hisz bennük, meg is történnek.
Biztos benne, hogy a gondolkodása megváltoztathatja az életét, és mert biztos benne, meg is változik az élete.
Bízik benne, hogy rátalál a szerelemre, és mert bízik benne, rá is talál.
Olykor kiábrándul.
Olykor megsérül.
Ilyenkor hallja a megjegyzéseket:
Milyen ártatlan.

De a harcos tudja, hogy megéri hinni.

És minden vereségre két győzelem jut.
Ezt mindenki tudja, aki hisz.
Nincs olyan harcos, aki a tábortűznél azt mondhatja barátainak:
Mindig helyesen cselekedtem.
Aki ezt állítja hazudik, vagy még nem ismeri önmagát.

Az igazi harcos sokszor vétkezett a múltban.

De útja során megfigyelte, hogy azokkal, akiket megbántott, később mindig újra összehozta a sors.

Megkapta az esélyt, hogy jóvátegye a vétkeit.

És mindig élt is ezzel az eséllyel gondolkodás nélkül.

1 megjegyzés: