A szót, nem keresem...
Mióta megismertelek, úgy Bennem van...
Lágyan kimondva, nem szaggatottan.
Ha az érzést..?
Nem keveredhet félelemmel a vágy...
Minden lélegzete acélos, s valahogy mégis, finoman lágy.
Fákat tördelő, kicsavaró vihar...
Folyóparton, észrevétlen virágzó juhar.
Hatalom a gyengeségben...
Csillagfény a hajnali szürkületben...
Hűsítő árnyék a pusztán.
S miként, Neked e szavakat, a Blogba írom...
Mindegyik, oly hétköznapi, s puritán.
Semmi ahhoz képest, amit érzek...
Amihez még szavakat kérek..!
Bennem ez sokkal több, magasztosabb, fenségesebb...
Bódító illata, az édesnél is édesebb.
A végtelennél, sokkal végesebb.
Fájdalom, kín s gyötrelem.
Mégis annyira kell...
Mindennél jobban, kellesz Nekem…
Benne van minden szívverésben...
A Nélküled, fájdalmasan múló röpke percben...
Órákban, napokban, hónapokban.
Megvan az duzzadó felhőben, a fűben, a fában...
A ragyogóan tűző, aranysárga napsugárban.
Mindenhol megtalálható, mert mindenkié lehet...
Egy gyönyörű érzés, amelyből mindenki bátran meríthet.
Ez, ez bizony a nagybetűs Szerelem.
Amely nélkül, s Nélküled...
Fabatkát sem érne az életem.
€$@ß@
