2010. december 19., vasárnap

Egymáshoz símulva kívánunk... Jó éjszakát...







Egy földre tévedt Angyal, jött el Decemberrel...
Egy Nő szívébe bújva, Aki végre itt van Velem.

Megtaláltuk egymást, dacolva ezer hitetlennel... 
Hiszem, s tudom a sors rendelte el.

Egy földre tévedt Angyalért küzdöttem már régen...
S jött egy jel, mi megsúgta, mit tegyek.

Láthatatlan szívdobbanás láncait viselve...
Szavaitól minden bánat, jóra-szépre lel.

Ez az elképzelt arc, ami kedves és szép...
Ugyanúgy hat, még mindig Rám.

Az elképzelt vágy minden pillanatát...
Szerelemünkkel átitva éljük át.

De tudom értem jött el, s Én Őt vártam...
Már nem csak álmomban él.

Hogyan titkolhatnám, rég a szívembe lát...
Minden éjjel csókjaival halmoz csókjaimért.

Itt van...
Egymáshoz símulva kívánunk... Jó éjszakát.


                                      €$@ß@

A Te arcod...






Egy Nő, mindig többet ér, mint az arca...
Mert a szíve és a lelke, nincs egyetlen fotóján sem rajta.


                                       €$@ß@


NoComment...





A szívet legyőzni nem lehet.

Akárki, akármit is állít...
Nem talál annyi boldogságot egy "végigjátszott" életben...

Mint egy szerelemtől átitatott percben.

                                €$@ß@

Egymást ölelve...





Már nem érdekel, milyen évszakot követ a nyár...
S mely elől menekül a tavasz.
Nem figyelem, az óra mutatója merre jár...
Előre dől, vagy épp hátrafelé halad.

Csak azt tudom, számomra szemed tükrében kél fel a nap...

S csupán akkor tavaszodik szívemben...

Amikor Egymást ölelve megéljük, minden csodás álmunkat…


                                               €$@ß@