Mikor érted kitartóan küzdve, a szerelmedet űzöm...
A Néked szakított virágot az autódra tűzöm...
Szemedbe nézve magamat látom...
S lelkedben a békét vágyom...
Hozzád érve elönt a nyugalom...
Vágyainkat, már nem kell kordában tartanunk...
A szitkok leperegnek rólunk...
A szívünkben visszacseng egy angyali nóta...
A láncok lehullnak...
A görcsös izmok ellazulnak...
Érzelmeink az égig nyúlnak...
A feszült ráncok kisimulnak...
Kezedet fogva megszűnik a lárma...
Ellazulunk egy lassú táncba...
Mikor igazán önmagunk lehetünk...
Meztelen lélekkel ölelünk...
Szabadon adhatunk, vehetünk...
Magunk után a homokban lábnyomokat hagyunk...
Akkor már tudom, hogy Egymáshoz végleg megérkeztünk...
Társunk szívében, új otthonra leltünk.
Van valami, amin mindenkinek változtatnia kellene...
Ha teljes és harmonikus életet szeretne élni.
Mert, mit is csinálunk..?
Utazunk, hogy megcsodáljuk...
A hegyek magasságát...
A tenger óriás hullámait...
A folyók hosszú kanyarulatait...
Az óceán mérhetetlen kiterjedését...
A csillagok mozgását az égen.
Viszont, nem vesszük észre a magunkban rejlő szépséget...
Leéljük villanásnyi életünk és sokszor esélyt sem adunk önmagunknak...
Vagy saját butaságunkat sem szégyellve, gúnyt űzünk mások próbálkozásain…
Miközben csodálkozás nélkül megyünk el Önmagunk mellett.
Szeretem ezeket a napokat, még ha esősek is...
Készülök rá, mint ünnepre a kisgyerek...
Ajándék minden lopott pillanat, amit Veled tölthetek.
Sokat gondolkodtam, mivel is lepjelek meg...
Olyan nehéz ajándékozni annak, akinek a legtöbbet szeretném adni...
Szeretném eléd tenni a mező összes liliomát, a csillagokat, a Napot is lehozni...
De mit is kezdhetnél velük...
Minden este rózsákkal díszíteném az autód...
De tudom, másban ez milyen indulatot gerjeszt.
A jelen körülmények között...
Sokszor egy szívből jövő ölelés egy érzéki csók, egy szál rózsa...
Többet ér minden ajándéknál.
Valamit azonban tudnod kell...
Van a világon valaki, egy ember, egy Téged szerető ember...
Aki olyan ajándékot kapott Tőled, amit ember az embertől csak ritkán kaphat...
Az ilyen ajándékot az égiektől szokták kérni...
Van valaki, aki a saját békéjét ünnepli a szívében...
Azt, amit Tőled kapott.
Ezért is van az bármit is adok Neked...
Valahol, mégis Én vagyok a megajándékozott...
Nekem nem szerető kell...
S nem vitára, kirándulásra vagy kiállításra...
Szombat esti, vagy hétköznap délutáni időtöltésre alkalmas barát.
Magát Nőnek érző Nőre van szükségem...
Az Őrültségben is Társra...
Aki előtt vetkőzhetek akármilyen ruhára...
S felvehetem legdíszesebb meztelenségemet...
Akit még jobban szerethetek, ha fáradt vagy elesett...
Akire nem kell tekintettel lennem sem utcán, sem négyszemközt a csendben...
Akivel bárhová elmennék...
S aki bárhova eljönne Velem és bárhol megmaradna...
Akinek párna helyett fejem alatt a karja...
Akit Én altatok...
S aki felébreszthet bármikor, ha úgy akarja...
