Én nem töprengtem azon a tényen...
Miként is kellene megélnem a boldogságot..?
Szembejött életem rögös útján...
Fogadtam köszönését...
S egyszerűen nem hagytam tovább állni...
Megmarkoltam...
Nem engedtem...
Ennyi Nekem is, Neked is jár.
Tenni, vagy nem tenni..?
Merni, vagy nem merni..?
A legtöbb ember nemmel szavaz akár bátornak tartja magát, akár nem.
A bizonytalanság és a kudarc lehetősége nagyon rémiszt?
Az emberek zöme inkább a boldogtalanságot választja...
Mint a bizonytalanságot.
Van egy gyönyörű mondatunk…
„Szükségem van rád.”
De hogyan?
S miért?
Pedig a válasz egyszerű...
Azért, mert vagy, létezel, élsz.
Mert megnyugtató érzés számomra a létezésed.
Nem lehet megmagyarázni, hogy miért.
De nem is kell.
Önzés ez..?
Egy picit, talán az.
Azért van szükségem Rád, mert a bennem lévő szeretetnek van szüksége Rád.
Téged választott, Téged akar szeretni.
Neked akar adni minden szépet és jót, amit addig összegyűjtött.
S mikor ez megtörténik, ez számomra mindennél több.
Valóban, ebben van némi önzés, hiszen mindez, engem (is) boldoggá tesz.
Ha Te boldog vagy, Én is az vagyok.
Ám ha Te is ugyanezt éled meg, akkor már nem önzés...
Akkor valóban igazzá, tisztává, önzetlenné válik a mondat.
S elhihetitek, létezik ez a mondat.
Attól még lehetsz hűséges, ha elszöksz valakitől...
Vagy ha ha odafutsz valakihez.
A hűség nem is igazán erény, inkább csak a szeretet vaksága...
S ez elöl nincs menekvés.
Előbb vagy utóbb ez a fajta hűség mindenkit utolér.
Ezért kell nagyon alaposan meggondolni mire is esküszünk...
Mert minden, ami hűséggel kezdődik árulással ér véget.
