Átölelni, s szeretni egy életen át…

Izgalommal várni, az első pillanatot…
Mint egy kamasz, ki csókot még soha nem kapott.

Bátortalan gyermekként, fogtam meg kezed…
S félve hajoltam, egyre csak közelebb.

Mint egy villámcsapás, úgy futott végig a testemen…
Hogy megtörtént, mire vágyott egész életem.

Egy angyali csókot kaptam, minek rabja lettem…
S vágyom rá, már egész életemben.

Mint az élet vize, olyan voltál nekem…
S életre keltetted, alvó szívemet.

Ragyog a szívem, mint csillag az égen…
Csókodra vágyik, a nap minden percében.

Csüngeni ajkadon, mint édes gyümölcs a fán…
Átölelni, s szeretni egy életen át…


 

                      €$@ß@

 

 

Álmodok...

Álmodom...

A magas fenyők közt, trillázó madarat...

Álmodom...

Ahogy magas hegyek mögé bukik le a fáradt nyári nap...

Álmodom...

A patak csobogását, ahogy sietve rohan tova...

Álmodom...

A nagymezőt, mikor hold fényben fürdik téli álomban...

Álmodom...

Még a kék eget...

Álmodom...

A nyári erdőket...

Álmodom...

A fáradt fényeket őszi estéken...

Álmodom...

Az árvalányhajat, mit a szél simogat gyengéden...

Álmodom...

A friss eső mosta ősfákat...

Erdő sűrűjében megbúvó avar szagú gombákat.

Álmodok, mert álmodni jó!

Álmodok...

Mert álmomban, nem csal meg a forró csók, ölelés, nevetés…

Álmodok...

Mert álmomban semmi nem fáj, és jó a puha érintés...

Álmomban...

Mindig itt vagy velem, álmomban nincs félelem.

Szóval álmodni jó...

Csak ennyit akartam elmondani neked.

S ha van kedved, álmodd velem az életem.

                                         €$@ß@

Telnek a napok, hetek, hónapok...

Te voltál már úgy...

Hogy azt hitted, belehalsz a fájdalomba, annyira hiányzik?

Szeretted tiszta, mély szerelemmel...
Hittél neki, bíztál benne...
A nap minden órájában rá gondoltál...

Felnéztél rá, ölelő két karja között, megnyugvást találtál...

Lested a gondolatát...
Remegve vártad a telefonját.
Éjszaka átautóztad a várost, hogy a közelébe lehess...

Mindent megtettél érte, mégis vége lett...

És nem tudod miért...
Azt hitted az aranyfonal...
Amivel összekötött benneteket a Sors...

Sosem szakad el...

Tévedtél...
És vársz egy jelre...
Telnek a napok, hetek, hónapok...

És Te vársz...

€$@ß@

Miért...?

Mert nem a fülembe suttogtad hogy szeretsz...

Hanem a szívembe.

S nem az ajkaimat csókoltad meg...

Hanem a lelkemet.

                   €$@ß@

Mi még a fájdalom...?

Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted...

És te nem tudod neki bevallani.

Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned...

És mégsem tudsz ellene semmit sem tenni.

Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt...

Akiért mindent megtennél.

Fájdalom az, amikor csendben maradsz...

Pedig kiáltanál.!

€$@ß@

Létezik ilyen ember...?

Létezik olyan ember akivel minden tökéletes?

Akivel semmit sem kell átbeszélni, megbeszélni, túlbeszélni.

Alakulnak a dolgok maguktól.

Nincs már az első hónapban probléma, amit meg kell oldani.

Nincsenek félreértések, nagy csalódások már a kezdetekkor.

Akivel közös a gondolat, az érintés, a szív dobbanása...

Elég ha csak rád néz és már tudod mire gondol.

A közelségének a tudata is tökéletes nyugalommal áraszt el.

Nem kell tanulnotok egymást, hisz már tudjátok...

És a szerelem, ami összeköt...

Minden hatalmas dolgot leegyszerűsítene...

Mintha együtt végigmenni az Úton...

A világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga lenne...

Létezik ilyen ember...?

€$@ß@

Miért vagy olyan szomorú?

Mikor rám néznek az emberek, mindig megkérdezik...

Miért vagy olyan szomorú?

Honnan tudják?
Miből látják?
A szemem?
A szemem hogy mondd el ennyi mindent?

Hogy tanuljam meg elrejteni, ami fáj?

Azt hiszem, mindenki meglátja rajtam...

Csak az nem, aki meg tudná szüntetni fájdalmamat...

                  €$@ß@

Leszel-e ajándék...

Leszel-e titkon szeretőm,

Ágyamban, gyűrött lepedőn?

Ágyékod vágyja-e vágyamat,

Leszel-e az, aki befogad?

Leszel-e gyönyörünk rejteke,

Csókjaim, öledbe hívod-e?

Kebleid vágyják-e ajkamat,

Leszel-e hát, aki befogad?

Leszel-e szelíd-vad örömöm,

Magomnak szép kelyhe, gyönyöröm?

Leszel-e ajándék, áldozat,

Leszel-e mondd, aki befogad?

 

                                                   €$@ß@

 

Ma este...

Ma este várlak téged mindenemmel...

Bűnös vággyal, hamis reménnyel,
Remegő testemmel, s a lelkemmel…
Ma este várlak téged mindenemmel.

Ma este álmodom, mintha itt lennél...

Lehunyom a szemem, mintha érintenél.
Messze vagy, másé vagy, nem érdekel…
Ma este várlak téged mindenemmel.

Csend van, sötét van, izzik minden.
Nem jössz, nem jöhetsz, itt vagy bennem.
Máshol vagy, mással vagy, ölelsz szenvedéllyel…

Ma este várlak téged mindenemmel.

                                                                    €$@ß@

Hinni benned...

Azt hiszem, hogy csalódni, csak akkor csalódhatunk...

Ha valakitől, valamit elvárunk.

Azt, hogy szeressen, hogy értem éljen...

Hogy szép szavakat súgjon a fülembe...

Hogy másra soha rá ne nézze...

Hogy örökké hű legyen.

Vagy ha feltételezem arról a másikról...

Hogy csak engem szeret...

Csak értem él...

Másra soha rá nem néz.

Akkor lehet csalódni.

De, ha Én hiszek benned...

Akkor Én nem csalódhatok.

Mert hinni valakiben nem azt jelenti...

Az a másik mindent jól csinál...

Hogy az a másik tökéletes...

Mellette örökké süt a Nap.

Hinni valakiben, annyit jelent...

Ha már, a szakadék fölé tart is...

Akkor is hinni, hogy nem fog leejteni.

Ha mégis leejt, hinni, hogy azt is miattam tette.

Mert a Hit, az Vak.

Ha látni akar...

Ha kinyitja a szemét...

Akkor elveszíti a varázs erejét...

Meghal abban a pillanatban.

Attól kezdve átveszi helyét a tudás...

Ami bizonytalan, ami cáfolható.

Aminek korlátai vannak, ami lehúz.

Hinni valakiben, annyit jelent...

Szavára járni tudni a vízen.

                                                                                        €$@ß@

Gyönyör...

Látványod nyugodni percre sem hagy.
Csak nézlek, nézlek.

Gyönyörű vagy.

Szemem tágra nyílt, nem tud betelni veled.
Tétován indul útra a kezed.
Hozzám ér…Int.
És az érintés gerincem ívbe hajtja.
Csókolj hát!
Rajta!
Ajkad, mint hűs patak.
Csókolj!

Csillapítsd szomjamat!

Fond nyakam köré a karodat…
Súgd fülembe…
Éppúgy akarod a szerelmemet, ahogy én vágyom tiédet.
Bújj hozzám!
Borítson lángba tested...

Melyhez foghatót festő még nem festett…

Szobrász még meg nem alkotott…
Halandó meg nem álmodott.
Nézlek.
Kebleden kószál most szemem.
Sóhajtva emelem kezem, ujjaimban tébolyult vágy remeg.
Megérintelek.
Megfeszülsz.
Érzem.
Simogatlak, s nézem, ahogy tested remeg.
Tenyerem időnként meg-megáll…

Hogy élvezze a gyöngédség minden gyötrelmes mámorát.

Mámorba hullva élvezem, ahogy csókom sóhajra kényszerít.
Csodállak!
Ámultan bámulok, nézem hibátlan alkatod.
Kecses derék, tökéletes csípő.
Igazi, létező, földre szállt Istennő.
Hódolok.
Szép vagy.
Kontrollom elhagy, a vágy már szinte fáj.
Muszáj, hogy megízleljelek, hogy érezzem bőröd zamatát.
Csókollak.
Előbb vállad, majd nyakad.
Aztán ajkam útjába piciny füled akad.
Negyvenhárom éve, hogy erre éhezem!
Lentebb csúszok.
Nyak.
Majd melleid.
Egyikre kezem, másikra szám teszem.
Nektár ízétől elveszít eszem…
Az imádat hatalmába kerít, lelkemre fátylat terít…
Melynek szerelemből szőtték szálait...

Hogy felszítsa a férfi vágyait.

Egyre lejjebb tévedek.
Kábulatba révedek, ahogy lassan elérem hasad.
Szívem a gyönyörtől szinte meghasad.
Már mindenem remeg.
Lehetetlen betelni veled.
Számba veszem tested minden gödrét, s dombjait.
Végigcsókolom bársony bőrű combjaid...

Melyek lassan széjjelebb nyitódnak.
Az érzések lényembe ivódnak.

Nőiséged féltett titka szemem elé tárul…

Vágyad gyöngycseppje, mindent elárul.
Kívánsz.
Akarsz.
Vágysz rám.
Epedve indul útjára szám, kissé kinyújtom nyelvemet…
Megérintelek.
Összerándulsz, összerándulok.
Felröppennő gyönyörsóhajok, kóstolom zamatod.
Ízlelem.
Hozzád képest a nektár íztelen.
Ó, szegény tudatlan istenek...
Az ambrózia tiétek lehet, nekem nem kell!
Nem bizony!

Én csak Őt, csakis Őt akarom!

Leírhatatlanul élvezem, hogy gyönyört adhatok neked…Hogy megérezheted a szerelmemet.
És most!
A csoda!
A lobbanás!
Fékezhetetlen robbanás.
Kitörsz.
A csúcs.
Szinte fáj.
Gyötör.

Elindult hódító útjára a gyönyör.

A kéj bilincsébe vert tested pihegve lassacskán elernyed…
Lélegzeted szelídül, csitul, izmaid lazulnak, arcod kisimul.
Én az átélt örömtől kábultan, elragadtatottan…
Ámultan csókolgatom tovább...
Csókollak.
Ott.
Hol nyelvem táncot jár.
A szerelem táncát.
És csak arra vár, hogy a felkorbácsolt gyönyör majd a csúcsra tör.
Számban összpontosul most minden érzelem.

Minden gyönyörűbbnél gyönyörűbb porcikád.
Aztán mikor már teljes a nyugalom...
S az ösztöneim újra én uralom, felnézek.
S erőm ismét elhagy.
Rád csodálkozom…

Mennyire gyönyörű Vagy!

€$@ß@

Csókod ízével ébredek...

Sóhajtok, izzó gyönyörbe hullva...
Érintés vad érzelmek dúlta.
Testünkben vágy olthatatlan...
Újra, s újra gyűrődő paplan.

Titkos halmokra halmozott csókok...
Suttogó félszavak, kapkodó bókok.
Ütem, mit vér diktál, mindent elsöpör...
Pihegve andalít szívet a gyönyör.

Perc... Amelyben a két szív egybeért...
Csillagok szóródtak szikrázva szerteszét.
S jókedvű reggel ha közeleg...
Számban csókod ízével ébredek.

                                                                €$@ß@

Szeretnék...

                                     €$@ß@

A szeretet tárgyai...

A szeretet...

Elsősorban nem egy meghatározott személyhez fűződő viszony...

A szeretet magatartás, a jellem beállítottsága...

Amely meghatározza, az illető személyviszonyulását...
Nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához"...
Hanem a világ egészéhez.
Ha egy személy, csak egy másik személyt szeret...
Az összes többi embertársával szemben közömbös...
A szeretete, nem szeretet...
Hanem szimbiotikus ragaszkodás...
Vagy megnagyobbított önzés.
A legtöbb ember mégis azt hiszi...
A szeretet a "tárgyon" múlik és nem a képességen.
Sőt éppenséggel azt hiszik...
Az bizonyítja a szeretetük intenzitását,
Ha senki mást nem szeretnek a "szeretett" személyen kívül.
Ez téveszme, amelyről már korábban is beszéltem.
Aki nem érti...
Hogy a szeretet, aktivitás...

A lélek ereje...

Az azt hiszi, hogy semmi másra nincs szükség...
Csak meg kell találni a megfelelő "tárgyat"...
Aztán megy minden magától.
Ez a magatartás olyan, mintha valaki, aki festeni akar...
Kötné az ebet a karóhoz...
Nem kell megtanulnia a mesterséget...
Elég, ha megkeresi a megfelelő tárgyat..
S mihelyt megtalálta, gyönyörű képet fog festeni.

Ha igazán szeretek egy embert...

Akkor minden embert szeretek...
Szeretem a világot...
Szeretem az életet.

Ha azt tudom mondani valakinek... Szeretlek...

Tudnom kell azt is mondani...

Szeretek benned mindenkit...

Szeretem rajtad keresztül a világot...

Szeretem benned önmagamat is...

                                 €$@ß@

Egyetlen...Az Igazi...

Mi is az igazi szerelem?

Nem az mikor megátod Őt, és gyorsabban ver a szíved...
Nem az mikor megcsókol, és remeg a lábad...
Ezek csupán, fellángolások...
Olyan érzések, amiket bárki kiválthat belőled.
Az igazi szerelemhez, köze sincs...
Csak, az amerikai tinifilmek hitették el velünk...
Hogy ez a szerelem...

Az igaz szerelem sokkalta több ennél...

Az igazi szerelem...

Az mikor nélküle, képtelen vagy elviselni a saját léted...

Ami, Prózába burkolózva, lopakodik a közeledbe...

Az amikor ha berúgsz akkor nem szól semmit...
Csak hogy moss fogat!
Végighallgatja az összes összefüggéstelen beszéded és ölel...
Aki, hajlandó veled megmászni mindent, amit kitalálsz.
Aki, mikor előadod neki a gumimaci dalt, hogy jobb kedve legyen...
Akkor nevetni kezd...
És azt mondja tetszik neki, pedig pocsék hangod van...
Akinek nem bírod elviselni, ha szomorú a szeme...

Akit mindenáron fel szeretnél vidítani...

Akinek elhiszed. hogy jobb vagy mint Carmen Electra...
Akivel még a kínai túristák is kevésbé idegesítőek...

Akit gyűlölsz megbántani...

Akit akkor is elviselsz, ha morci...
Aki ha azt mondod neki, hogy most ne nyúljon hozzád...
Lefekszik melléd átölel és elalszik...

Akinek ott marad az illata a testeden...

És olyan jó érzés mikor érzed az illatát...
Aki miatt elkezdesz visítani...
Hogy ne ülj ki a Halászbástya korlátjára...
Akit ha meglátsz, hogy a Gellért hegy tetején, kinn áll a korláton...
Visszahúzod annyira megijedsz...
Aki amikor odaaraszolsz hozzá nyakig betakarózva...
Vigyorgni kezd és azt mondja...

Ez az igazi szerelem...

És tényleg...

Ez az igazi szerelem...

Érezted már ezeket mellettem?

Mert Én, folyton ezt érzem...

€$@ß@