Nincs rá szavunk..

Nem lehet mindig, mindent leírni...

Inkább...

Éld át Te is..!

Keresed a kimondatlan szavak mögött...
A felhők égi táncában...
Az éltető nap, fényének melegében...
Cseppben, patakban, folyóban, tengerben, óceánban...
Minden fában és virágban...
Madarak dalában...
De hiába is próbálod, nem tudod majd elmesélni...
Bár igaz, gyönyörű az anyanyelvünk...

Még sincs minden szépségre szavunk...
 

                                       €$@ß@

Végre megint, Veled...

Egy évre gondolok… Tudod-e, melyikre..?
Te vagy, ki ezt az évet szívembe égette.

Rózsaszín köd, vagy tűzpiros szenvedély..?
Akkor még nem tudtuk, de Minket utolért.

Ragyogó árnyékod küldöm nyomodba…
Tudod az árnyékok, kíváncsi lények.

Szüntelen hozzák a híreket felőled…
Ha Én nem is mindig, ők Utánad érnek.

Egyévnyi árnyék, hol kétes, hol nagyszerű.
Kinek gyűlölt, Nekünk kedves, nem lehet feledni.

Letisztult évvé vált, most már tisztán látom…
Mégsem zavar, hogy volt benne könny, s néha semmi.

Nem értett év volt, merő titkolózás...
Hogy nőjek fel hozzá, ez nem jutott eszembe.

Tudod miként üzenj, ha egyetértesz...
Most már tudom, értenék belőle.

Konkrét nyár volt, pontos találkákkal…
Mézédes nyár után, egy viharos ősz.

Érthetetlen tél merengett át a szobánkon…
Közben voltak hosszabb-rövidebb szerelmesebb idők.

Zavarodott év volt, nem láttam rajta túl…
Hol gyenge, vagy máshogyan kemény.

Negyvenhárom múltam, nem mindegy, milyen volt…
Kétezer kilencből, kétezer tíz felé.

Egyetlen év volt, az „error” éve, rémisztő...
Állva a szakadék szélén, áthajlott szürreálba.

Hogyan szerettél..? Akkor még nem tudtam...
Valami hajtott, mindig volt folytatása.

Vad ég rémlik, már nem vagyok adósod…
Miért is lennék..? Mindenért fizettem.

Gondolni ezt-azt, másnak oly egyszerű…
Szerethető év lett. Így. Végre megint, Veled.

                            €$@ß@

Csak a szívedre hallgass...

Kövesd azt az utat, amit a szíved diktál...

Ahogy a régi hajósok követték a csillagokat.

Az utazásod nem lesz magányos... 

S a csillagok elvezetnek álmaidhoz.

Hozzám...

                                               €$@ß@

Jó a méret..?

Kedvesem...

Mint ahogy a Te sorsod, úgy az Enyém is méretre szabott ruha...

Saját magunk számára készített, egyszeri viselet.

De azt is tudom...

A Mi sorsunk része, egy beteljesülni látszó, végtelen szerelem...

                                     €$@ß@

Te illatot adsz, Én meg melegséget...

Parázna sóhajunk lassú kéjjel ölel, tündöklő ragyogás  hull most a jelenre...
Indaként fon át lázas lüktetésünk, koldusává válunk minden érintésnek.

Csókod édes ízét ajkaimon őrzőm, szemed ragyogását érzem szemeimben...
Minden érintésünk áthatol a csöndön, feltörni vágyó hússzín szenvedéllyel.

Magamhoz ölelve halk zeneszó mellett, szemérmetlen szavam egyre csak vetkőztet...
Vágyaink követve, már biztosan tudom, Te illatot adsz, Én meg melegséget.

                                              €$@ß@