2011. augusztus 21., vasárnap

Mert Te Velem vagy, s Én Veled...





Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsem az élet nagy titkait...

Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudom a választ.

Miért vagyok itt..?
Mi a lélek..?
Miért álmodok..?

Okosabb lenne talán, ha nem kérdezném..

Nem kutatnám...
Nem sóvárognék...

De a természetem nem ilyen, sem a szívem.

Nem ezért vagyok itt.
Mégis harcolok a változásért, hogy megváltoztassam a világot...
S hogy álmodozhassak a reményről.
Sokáig nem tudván biztosan, kivel találkozom utam során...
Ki fogja majd a kezem...
Ki érinti meg a szívem...

S osztja meg a próbálkozás fájdalmait.

Oly sok küzdelem folyik a szándékért, a célért.

S végül, csak Egymásban találjuk, meg ezt.

A természetfeletti események közös élményét.
S az evilágiét.

Minden ember alapvető vágya, hogy rokonlélekre leljen.

Hogy kapcsolatba kerüljön Valakivel.
S hogy így a szíve mélyén tudja...
Nincs egyedül.

Mert Te Velem vagy, s Én Veled...

Kedvesem...
      

                             €$@ß@

Csak szeress...





Csak szeress...

De, ne kérdezd, hogy miért...

Ha nem Magamért, hát Magadért...

A jövőnkért, egy napunkért...
Azért a tündöklő mosolyért...
Mit ízlelhet az ajkam...

Ennyiért..!

Ki, vagy Mi vagy Te, mit gondolsz..?
Az, mit a szív, mit az agy...

S mit a szemed kintről kölcsönbe kap..!

Ne félj kinyílni...
Szabadabb leszel, csak...

Minden porcikáddal gazdagabb...

De nem csak Velem...

A világgal..!

                        €$@ß@








A változás szele...





Amikor a változás szelei fújtak...
A kétkedők, falakat húztak föl...

De Én az optimizmusomnak köszönhetően, vitorlát.


                                   €$@ß@