Jó, hogy vagy Nekem...

Csodás élmény pihenni öledben, közben hallgatni édes hangod…
Tarkítja a felszabadult csendet, előtörő kedves kacajod.

Elszabadul az éj sötétjében, számtalan szebbnél-szebb titok…
Csendes megnyugvásunk békéjében, vágyakozva nézem az arcod.

Január szürkesége mindent betakar, a Holdat keresem, nem látszik sehol…
Miközben a közeli faágak, ringatózva zörgetik szelíden az ablakot.

Megnyugtat, ahogy lágyan bólogatnak, s már alig hiányzik a Hold…
Jó, hogy vagy Nekem, ölellek Kedvesem, kedvesen, ahogy érinted az arcom.
 

                                        €$@ß@

 

Ne kételkedj...

Barátom, mert tudom, szólíthatlak így...

 

Egy nap Te is találkozol Vele, csak úgy hirtelen...

Mikor, már lemondanál mindenről.
Akkor megnyílik az ég, s mintha egy hang azt kiáltaná...

Itt van..!

Olyankor majd Te is azt fogod érezni...

Amit Én...

Annak aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk...
Mindenünket oda kell adnunk...

Mindent fel kell áldoznunk..!

Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent.
Már láttuk egymást álmainkban.
Egyszóval itt az a kincs, amit annyit kerestünk...

Itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik.

S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban...

Kárprázva nézzük, mint amikor a homályból a fénybe lépünk.

                                                             €$@ß@

Csak így, egyszerűen...

Szeretlek.

Csak így, egyszerűen.
Mindenféle hasonlatok, képek és rímek nélkül.
Tudom, megérted így is.
Mert nem a szó a fontos.

Hanem ami legbelül, mindvégig ott lapul, kimondatlanul.

Ahogy a víznek sem mondja senki...
Anélkül is tudja, lefele kell folynia.
Ahogyan a parazsat izzítja a fuvallat.

Oly természetes éppen, miként szeretlek Téged.

S ahogyan a tengerek hullámai mindig a parthoz sietnek...
Éppen úgy igyekszem én Hozzád, Kedvesem..!

Szeretlek.

Csak így.
Egyszerűen.
De túl mindenen, tűzön és vízen.

Így érdemes.

Nem csak tudom, de hiszem...

                                     €$@ß@