Barátom, mert tudom, szólíthatlak így...
Egy nap Te is találkozol Vele, csak úgy hirtelen...
Mikor, már lemondanál mindenről.
Akkor megnyílik az ég, s mintha egy hang azt kiáltaná...
Itt van..!
Olyankor majd Te is azt fogod érezni...
Amit Én...
Annak aki így felénk jön, mindent el kell mondanunk...
Mindenünket oda kell adnunk...
Mindent fel kell áldoznunk..!
Nincs szükség magyarázkodásra, egyszerre kitalálunk mindent.
Már láttuk egymást álmainkban.
Egyszóval itt az a kincs, amit annyit kerestünk...
Itt előttünk, itt ragyog, itt szikrázik.
S mégis mindig kétkedünk, nem merünk hinni a boldogságban...
Kárprázva nézzük, mint amikor a homályból a fénybe lépünk.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése