Hangtalan mesék...

 

 

Kedvesem...
 
Ujjam, édesen ajkadra teszem...
Ne mondj semmit, mert elég a fény...
A szemünkből...
Mi látni enged Téged...
A mozdulatból...
Mellyel Hozzád lépek...
S mikor elérlek...
Ajkad lezárom.
Ajkam, ajkadra teszem...
A hang nem sodor majd el Tőlem...
Tőled.
A szó ne takarjon el Előlem...
Előled.
Most a csend beszél Nekem...
Neked.
Valami kezdődik Életem...
Életed.

                         €$@ß@

                

Nézd... Apa Rólad írt... :)

 

 

 

 

 

 

Ó, ha tudnánk, ha érezhetnék...

Újra meg újra.

 

Mily szívet melengető...

Mikor két pici kéz átkarol..?

 

Nőnek s Férfinak éreznie kell...

Szíve mélyén, valahol.

 

Gyermekünk ölelése, Neki...

Egy rövidke pillanat.

Ahogy átkarolja nyakunk...

Egy tovatűnő mozdulat.
 

De amit az érzés, belőlünk kivált...
Anyának, Apának éreznie kell...
Ő szeretetért kiált.

Ölelj gyakran...

Kéri..?
Követeli..! :)

 

Ölelj...

Míg csak teheted.

Mert, hamarosan felnövök...
Ölelésem másnak adom...

S lehet, vissza is kapom.

De amit Ti adtatok...

S Én adtam cserébe...

 

Azt sohasem feledem...

 

 

                              €$@ß@