Hangod vagyok, mi torkodból tör fel...
Édes álmod, mely éjjel átölel.
A legszebb pillanat, mely esténként jön el...
Érzés, mi testeden át a lelked kapuját veri fel.
Orkán, ki elragad s tépett levelekkel takar...
Óvva édes valóságod, de az egekik felkavar.
Dallam, mi zengedezve besurran füledbe...
Szemeiddel táncolva, mámorítón ringat el.
Szívedben taktus, mely dobol-dobol ütemre...
Tengered, mi vadul vagy lágyan, de átölel.
Vagy, csak egy röpke gondolat...
Árnyékod, édes tested megett.
Veled boldog, holtomiglan, holtodiglan...
S nem, mint az álom, mi ébredéskor tovaillan.
€$@ß@
