Lángra gyúlva...

Körüldereng szíved, halk lüktetése, minden sóhajod, ostromló áradat...
Öntudatlan hullok öled rejtekébe, érzéki csókod lázasan simogat.

Játszol sejtjeim hullámzó robaján, illatod mámora gyönyörű égi tűz...
Kéjesen vallatsz, szemednek csillagán kigyúlok, ölelve testeddel összegyűrsz.

Véremben felcsapnak a forró lángok, sejtjeim, tüzed fényébe elhamvad...
Tomboló viharban mennyekig szállunk, újra és újra egészen akarlak.

Végtelen időkben, összefonódó testünk, érzékek lágy muzsikája...
Testünk lángol a kéj mámorában, időtlen időkig, mert szerelemünk örök.

                                                   €$@ß@

A boldogság az orrod előtt hever...

Egyesek úgy keresik a boldogságot...

Mint ahogy a szemüvegüket...

Amely ott van az orrukon.

                          €$@ß@

A körülmény nem formálja az embert...

Gyakran a körülményeinkre hivatkozva...

Csinálunk, vagy nem csinálunk meg dolgokat...

Pedig sok "gondolkodó" tanítja...
Csak még mindig nem értjük...

A körülmény, nem formálja az embert, hanem felfedi neki önmagát.

                                                €$@ß@

Királylánytól a Királyfinak... Radió 1...

One Republic... All The Right Moves Lyrics...

Rádió 1... Csak Igazi Mai Sláger Megy...

 

http://www.youtube.com/watch?v=qrOeGCJdZe4&feature=player_embedded#!


 

Köszönöm... 

                                                                                       €$@ß@

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad...

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk...
Hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk.

S olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet.

Ha valamit szeretettel teszünk...
Észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek.

A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad.

Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel...

Csak úgy megjegyzem, hajnali 4 óra elmúlt...

                                       €$@ß@

Ahová érdemes eljutni...

Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni...

Mint a szíved...

Nem lehet lerövidíteni.

                                               €$@ß@

Részem lettél...

Úgy élsz Bennem, akár a vérem...

Nyitott szememben a világ...
Fájdalmaink a létezésben, vagy ép üvegben a szilánk.

Belőlem már Te ki nem válhatsz...

Mint halál a születésből...
Éjszakáimból az álmok, s ahogy élők a múló időkből.

                                     €$@ß@

Egyikünk sem tökéletes...

Ha fájdalmas helyzetbe, konfliktusba léptet az élet...

Ne kétségbeeséssel vagy haraggal reagáljunk a felmerülő akadályra...

Hanem nyitottsággal...

Mit akar megértetni Veled s Velem az élet?
Mi az, amit idáig nem voltunk hajlandóak tanulságként magunkévá tenni..?
Mi az, amit hárítunk magunktól..?
Mi zavar a másik emberben..?
Mit nem tudunk elfogadni, felismert vagy rejtett tévedésként..?
Ha így teszünk, könnyed tánclépésekben folytathatóak barangolásaink...

Minden pillanatban, felismerve és megköszönve a csodát...

Hogy Egymásra találtunk...

A boldog élet titka az ellenállás, a védekezés feloldása...

S annak az elfogadása, hogy egyikünk sem tökéletes...

Fejlődni jöttünk erre a bolygóra mindannyian.

                                                              €$@ß@

 

Szeretlek, Életem...

Mit mond a szem a szemnek?
Az ajkak, mondd, mit üzennek?

A kéz, ha kézre lel, mondd, nekünk mit felel?

Mit mond a szív, ha Néked dobban, s mit a láng, mi Érted lobban?
Mit mondok Én, ha kérdezel, s mit mond a karom, ha átölel?

S mit mondasz Te, Kedvesem?

Ha kérdezlek, ugye nem játszol velem?
Ugye szíved az, mi szól álom-éneken, s ő mondja a szót...

Mi Mennyország Nekem... Szeretlek, Életem!
  

                                                          €$@ß@

Köszöntelek újra, s mindig...

Kezedet nyújtod felém, szívedet őrzöm kezemben...
Arcodról mosolyod beszél, viszontlátod a szememben.

Nevedet becézi a szél, madarak szárnyán halad...
Majd suttogva Hozzám is elér, s Nálad a válaszom marad.

Boldog a perc, mely elindít, hogy elmúljon az égő (hon)vágy...
Köszöntelek újra, s mindig...

Királynőm, hazaértem Hozzád, s Te Hozzám...

                                            €$@ß@

Oly közel...

Nem úgy szeretlek Királynőm...

Mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél...
Mely tüzes nyilait szórja felém...

Úgy szeretlek...

Ahogy a vak, s mély homályban leledző dolgok szeretik egymást...
Lélek és árnyak közt... Titokban, rendületlenül...

Úgy szeretlek...

Akár a növény, mely nem virágzik, s virágai fényét magába rejtve hordja, míg él...

Szerelmed tette, hogy testem részévé vált...

Mint sötéten fojtó sűrű illat, amely felszáll a fellegek fölé.

Szeretlek...

Nem tudom, hogy mikortól és mi végre...

Gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek...

Igen...
Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni...

Csak így, csakis e módon, hogy nincs külön Te, nincs külön Én...

Oly közel, ahogy Részeddé vált a kezem a melleden...
S oly közel, ahogy pillád az Én szememre zárul, az álmunkért...

                                                   €$@ß@