Mi is a fájdalom?

A fájdalom, hiányérzet.

Hiánya egy személynek, egy tárgynak, dolognak, helyzetnek, hiánya valakinek vagy valaminek, ami jelenleg nincs jelen az életedben, pedig nagyon szeretnéd.
Hiányzik!
Ezért fáj, ha rá gondolsz!
A fájdalmat a szeretet hiányaként is érzékelheted.
Nem tudsz szeretetet érezni, mivel a szeretetedet külső tényezőhöz kapcsolod, ám ez a tényező nincs jelen.
A hiányára összpontosítasz!

A szeretet hiányára!

Azt gondolod:
Bárcsak itt lenne, hogy a szeretetemmel vegyem körül!
De nincs itt!
Hogy is tudnám így szeretni?
És én hogy kaphatnék így szeretetet?

Így hát marad a fájdalom!

A fájdalom a vágyott, szeretett személy, dolog, helyzet és a hozzájuk kapcsolt, az általuk megtapasztalni vélt szeretet hiányának érzete miatt.

A szerelem vak...

Az agy egyes részei inkaktívvá válnak,
ha igazán szerelmesek vagyunk.

Ez igaz például azokra az agyterületekre,
amelyek működése a negatív érzelmekkel, a tervezéssel, viszonyaink kritikus megítélésével és az emberek megbízhatóságának megbecslésével állnak kapcsolatban.

Ez az állapot egy, de akár két és fél évig is fennállhat.

Ez idő alatt hajlamosak vagyunk rosszul ítélkezni.

Figyelmen kívül hagyni párunk hibáit.

Ez egyfajta érzékcsalódás, amely azonban a fajfenntartás szempontjából alapvető funkcióval bír.

Ugyanis ha egyből észrevennénk partnerünk hibáit,
kevésbé lennénk hajlamosak a hosszútávú kapcsolatok kialakítására.

Amelyből végül gyermekeink születnek.

Nesze nekünk Boldog Új Év...

Furcsa dolgokat művel a sors néha velünk.

Élünk, érzünk, szerelmesek leszünk,
néha Őrülten szerelmesek.

El kezdünk hinni, nem csak a mában, de már a holnapban is.

Mindennél jobban.

Megbízunk egymásban, még akkor is, ha csalódtunk már a másikban...De, Eleget?

De továbbra is adunk magunknak egy második, harmadik….Sokadik esélyt.

De meddig?
Fogalmam sincs róla!
Meddig…
Minek kell történnie, mi az, ami észhez térít egy embert.
Mikor nyílik ki végre a szeme.
Nevezetesen most rólam van szó.
Hányszor mondták már.
Ébredjek már fel, Csipke Rózsika álmomból, ennél Én értékesebb vagyok.
Sokáig Én is ezt hittem, ma már nem.
Volt egy családom.
Talán megint van.

Néha már tényleg azt hiszem, orvoshoz kell fordulnom.

De nem csak nekem!
Hanem annak is, aki képes egy ember érzelmeivel úgy játszani, mint macska a pamutgombolyaggal.

Mind ezt meggondolatlanul.

Mivel érdemeltem ki?
Mit tettem előző életemben, hogy így büntet érte a sors.
Mert valamit biztosan elkövettem…
De mit?

Miért tart még mindig életben, pedig bőven tettem már lépéseket az ellenkezőjére.

És mégis, minden nap felébredek, felrakom undorító állarcomat, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
Szemébe hazudok a világnak, hogy igen, minden a legnagyobb rendben van, körülöttem.

Pedig már régen nem…

Jó lenne végre túl lenni, mindenen...
Mert egyre lejjebb csúszok, és egy idő után nem lesz senki, aki vissza tudjon húzni.
Mi az, hogy a sorsomról mások akarnak úgy dönteni, hogy engem még beleszólni sem hagynak.
Mindössze egy személyemet érintő, kibaszott ellenszenv miatt.
Furcsa a két Nő, el tudta viselni egymást, Mi, nem...

Magyarázatot nem adnak, csak magyarázkodnak.

A kettő, nem ugyan az…
Ez indította el ezt a feleslegesen gerjesztett lavinát, amin megint átmentem…
Én meg hittem, kettőnk horoszkópjának.

Nesze nekünk Boldog Új Év…



                                                      €$@ß@

Csók után...

A csók után, az édes bágyadásban,

Míg eltörődve nyugszik kedvesed

S félig-nyílt ajkán oly titkos varázs van

S kék árny borong a hunyt szemek felett,

S a barna légen átaranylik bőre

S bomlott sötét haj mint lugas takar

S mit hátrahajtott lusta pihenőre,

Opálosan fehérlik át a kar,

Mikor, mint záporból üdült mezőkre

Vihar után, szívedre ült a csend

S a gondolat száll messze hűs tetőkre

S halk sóhajod is már utána ment,

A percben, melyben annyi bús varázs van,

Mikor kihunyt a ragyogás szemedből,

A csók után, az édes bágyadásban

Gondolkoztál-e már a szerelemről?

Lelkedben, nyári alkonyég alatt,

Mint bodzaillat száll a gondolat.

A lenge szél játékot űz vele...

Ó kertek, rétek, erdők fűszere!

Ó hány szeszélyes formát ölt, míg feljő

Lelked egén a múló illatfelhő!

Más illatok! Más vágyak! Ó ha lelne

Új frissülést új alakon az elme!

Más szellő, mely más kertekre lehelne!

Más szerelem! A virágok szerelme!

A virágok szerelme! Nyári reggel

Ébredni vágyón ébredő szelekkel,

Szeretni csak, nem tudva kit, se merre,

Rakott, virágos ágaink emelve,

Új hímporral kinyitni forró délbe

S belélehelni ájulón a szélbe!

Vagy zümmögő darázsnak adni által:

Ringassa döngő altató-dalával,

Erdő lehén kóborgó vágyunk sírjon

S felejtse ott egy sose látott szirmon!

Ó rétek álma! Erdők boldog éje!

Ó napsütötte fenyves szenvedélye!

Gyantás legén lesustorgó fényzápor!

Aranyfelhőkben lebbenő virágpor!

Égni a nyárral, nem gondolva télre,

Szeretni csak és rábízni a szélre...

Nekem most kell eldöntenem...

Ez a perc mi nem volt eddig sosem

Rajtad áll, hogy nyersz, vagy vesztesz velem

Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog

Ellenség barát a rokonok

Csak bámulnak ránk!

Ez az út, hogy minden együtt legyen

A te új az én rég magányos nevem

Ezután már a szálloda portán kiderül

Hogy enyém vagy, nem vagy már egyedül

S tán másképp néznek rám!

Ezután ha, minden csak félig sikerül

Te is hibás vagy nem csak én egyedül

Már nem szólhatsz rám!

Maradunk hol eddig voltunk, s leszünk

Csak a világ, az táncolt egy kört nekünk

Ezután ha bárhol is kábán ébredek

Már tudom, miért vagy s én miért leszek

Mindig jó hozzád!

Nagy az út, és abba még minden belefér

Hát szaladjunk együtt a holnapért

Vigyázok majd rád!

És ezt most kell eldöntenem

Te kellesz vagy a végtelen

Vagy együtt mind a kettőt elnyerem
Nekem most kell eldöntenem

Te kellesz vagy a végtelen

Vagy együtt mind a kettőt elnyerem

Ne ígérj, és én sem súgok neked

Szavakat, ami szép, de mégsem hiszed

Amikor a szemedbe nézek, kiderül

Hogy ki az, ki marad, ki menekül

S ki tartozik hozzám

Mert ha a lét egy kalitkába beszorul

Te fizetsz és én is de cudarul

Hát hallgass most rám!

Nekem most kell eldöntenem...

Te kellesz vagy a végtelen...

Vagy együtt mind a kettőt elnyerem...