Hangtalan mesék...

Mikor kezünk összeér, ajkunk szerelemről mesél.

Hangtalan szavakkal, néma imádsággal...
Őrült vágyakkal, selyem-suhogással, bársony takaróval...
Szelíd öreganyóval, bottal topogóval, bölcsen mosolygóval...

Élettel, álommal, mesével, valóval...

Szívből szólóval, szívnek adóval...

Mikor kezünk összeér, szemed szememhez ér...

Hangtalan szavakkal, végtelen vágyakkal...

Szerelemről mesél...
 

                    €$@ß@ 

Titkok...

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz...

A barátság titka, hogy az egyből kettő.
Ezért a szerelem fordított barátság...
Úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba.
A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne...

Holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé.

A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne...
Pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

A szerelem, senkit sem szokott megkérdezni.

Akkor jön, amikor akar...
S az embert, kíméletlenül leteperi, mint az elemi erő.
A barátsághoz beleegyezésre van szükség.
Barátom csak az, akit szabadon választok magamnak.
Igaz, hogy amikor már megvan, kényszer.
Már nem tudok meglenni nélküle.

Sokáig úgy éltem, hogy valaminek csak a fele vagyok.

De már egy ideje megváltozott.

Vad szenvedélyekkel telítetté váltam...

                                       €$@ß@

Emelt fővel...

A pénz, az ami eltűr minden megaláztatást és nem a szeretet.

Mindig, mindenért megbocsát...
Néha csúszó-mászó kígyóvá tehet egy embert...
A szeretetnek tartása van, a sötétben is egyenesen jár..

Emelt fővel bocsát meg és nem földre omolva.

                                                                                                                     €$@ß@

Ébren álmodom...

Az Én álmaim, soha senki nem veheti el tőlem…
Mélyen belém vésődött.

Olyan mélyen, hogy a testem, nem tudja magában tartani…

Minden pillantásom, minden mozdulatom...
Minden rezdülésem az álmaim visszatükröződései…

Egy álom, ami több mint álom…

Összeolvadt a valósággal…
Ezért sem tudom már, mikor vagyok ébren s mikor álmodom…

A legszebb benne, hogy csak és kizárólag Rólad szól…

                                             €$@ß@

Hullócsillag...

Nekem ott van az otthon, ahol te haza vársz...

S hogyha fázom az éjben, forró karodba zársz.

Ha a holnaptól félek, nekem te adsz erőt...

És csak veled látom szépnek a jövőt.

Nekem az lett a sorsom soha ne adjam fel...

Mit mások könnyen megkapnak, azért harcolnom kell.

De már nem leszek más, mert csak így vagyok Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell és újra velem leszel.

Gyere most kell hogy érezz, most van még idő...

Félek, holnap majd mindent elmos az eső.

S újra indulnom kell újra elmegyek Én...

Most kérlek állj mellém.

Ha az égen nem látod, hogy hol vagyok...

Akkor küldök neked hullócsillagot.

Csak kívánnod, kívánnod kell...

És újra velem leszel.

                                                                                            €$@ß@

Egy pillanatig se habozz...

Szerelmem, kérlek ne félj, ne mozdulj, maradj mellettem.
Csak maradj így, nézni akarlak.
Miénk ez a nap és csak nézni akarlak.

Enyém a tested, a bőröd, az ajkad.

Hunyd be a szemed, nem láthat meg senki...
Itt vagyok melletted...
Ugye érzed?

Mikor először megérintelek, talán az ajkammal teszem...

Érzed majd a melegét, de nem tudhatod hol.
Talán a szemeden érintelek meg...
A szemedhez érintem az ajkam és érzed majd a melegét.
Nyisd ki a szemed szerelemem!
Nézz rám, nézd a keblemet!
Karod felemel, lassan magadra csúsztatsz.
Halkan sikoltok, a tested megremeg sosem lesz vége.
Hát nem érted?

Meg kellett történnie.

Hidd el szerelmem, amit tettünk örökre szól.

Ha boldogságra vágysz, egy pillanatig se habozz.

                                    €$@ß@

Ha elveszik tőled álmaidat...

Oly sokféleképpen össze lehet törni egy szívet.

A mesék teli vannak szerelemtől összetört szívekkel...
Pedig igazán csak az töri össze a szívet...

Ha elvesszük tőle az álmokat...

Legyenek azok bármilyen álmok.

                           €$@ß@

Aki szeret...

Aki szeret, annak fickándozik a szíve.

Annak az élete színes, és süt a napja.

Aki nem szeret, olyan tájakon jár, ahol nem süt a nap.

 

                                                                           €$@ß@

Ki kell mellette tartani...

Az igazi jóra kockázat nélkül vágyódhatsz.

Mi az, kérded, vagy honnan ered?
Megmondom...
A jó lelkiismeretből, a becsületes szándékokból...
A helyes cselekedetekből..

A véletlen ajándékainak megbecsüléséből...

A mindig egy úton járó élet békés, szakadatlan folyamatából.
Mert azok, akik életcélról életcélra ugrálnak...
Vagy nem is ugrálnak, csak valami véletlen dobálja őket...
Hogyan tudnának valami biztosat és maradandót birtokolni...
Ingadozva és állhatatlanul?

Kevesen szabják meg életüket és körülményeiket terv szerint...

A többiek a folyó árjával úszó holmik módjára nem mennek...
Hanem sodortatnak.
Az egyiket szelídebben tartja fenn a hullám...
Lágyabban utaztatja...
A másikat hevesebben ragadja magával...
A harmadikat, mikor sodrása lankad, kiteszi a partra...
S a negyediket áradó lendülettel a tengerbe hányja.
Ezért el kell döntenünk, mit akarunk...

A végsőkig ki kell mellette tartanunk.

                                 €$@ß@

Mert beleegyezett...

Igaz...

Az ember nem felel felbukkanó vágyaiért, gondolataiért.

Olyanok ezek, mint egy átsuhanó madárraj a ház felett.
De ha a madarak fészket vernek az eresz alatt...
Ott élnek, szaporodnak, azért már az ember is felel.

Mert beleegyezett.

                         €$@ß@

Kezünkben a szabadságunk...

Gyakran annak van a legnagyobb ára...

Amiért semmit sem kapunk.

Mutathatnék neked sok mindent...
Amit ha megszerzünk, elfogadunk...

Kicsavarja kezünkből a szabadságot.

A magad ura lehetnél...
Ha ez a sok minden nem volna a miénk…
Vedd szemügyre mindazt...
Ami az őrültségbe sodorja az embert...
Aminek vesztét könnyekkel siratja....
Megtudod majd, nem a kár kellemetlen...

Hanem a kárról alkotott elképzelés.

Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta.
Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el.

De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?

                                          €$@ß@

Akikre igazán vágyunk...

Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink...

Indulataink természetét.
Ilyen pillanatokban fülsüketítő robbanás figyelmeztet...
Mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni...
Mint a fortisszimó...

Merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni...

Más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk...
Más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük...
S közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól...

Akikre igazán vágyunk...

Akikhez minden következménnyel közünk van…
Aki e figyelmeztetésre süket marad...

Örökké, melléje él az életnek.

                           €$@ß@

Gondviselés...

Amíg az ember el nem kötelezi magát...

Tétovázik, talán visszakozik, mindig alul marad.

Minden úttörő, alkotó tevékenységben mély igazság rejlik.
Melynek nem ismerése...

Számtalan álmot, csodás tervet foszlat széjjel.

Amint határozottan elkötelelezzük magunkat...

A gondviselés is mellénk áll.

                           €$@ß@