2010. március 26., péntek

Akikre igazán vágyunk...






Sokáig azt hisszük, ismerjük vágyainkat, hajlamaink...

Indulataink természetét.
Ilyen pillanatokban fülsüketítő robbanás figyelmeztet...
Mert a csönd pianisszimója is tud olyan fülsüketítő lenni...
Mint a fortisszimó...

Merőben másfelé élünk, mint ahol szeretnénk élni...

Más a foglalkozásunk is, mint amihez igazán értünk...
Más emberek kegyét keressük vagy haragját ingereljük...
S közönyösen és süket messzeségben élünk azoktól...

Akikre igazán vágyunk...

Akikhez minden következménnyel közünk van…
Aki e figyelmeztetésre süket marad...

Örökké, melléje él az életnek.

                           €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése