Az ember, akit a sors melléd rendel...
Sosem akkor jön el és sohasem úgy, ahogyan várod.
Lehet, hogy nehéz meglátni a benne rejlő kincset...
De Ő az ki vigyáz rád.
S talán Ő lesz az, aki megérintheti a megérinthetetlent.
Aki örökké szeret és elenged, ha kell.
Egy napon ráébredsz, hogy minden múlandó.
És nincs ehhez fogható...
Furcsa jelenet mikor egy férfi rájön...
Amiben hitt és reménykedett, valóság.
Rájön valóban szeretik...
Őt valóban Őt magát szeretik, önmagáért.
Nem változik sem az árnyalatnyi mosoly az arcán...
Nincs heves változás a viselkedésében sem.
Egyszerűen csak a szemében látszik...
Hogy most valami történt vele...
Megállt a világ, csak egy pillanatra...
De talán úgy is marad.
Csak a szeme mélyén mozdul egy érzés...
Ami csodálkozó nagy óvodássá teszi a szembogarát.
Többet mond a szavaknál ez a nézés.
És a pillanat megy tovább.
De már ezerszer nyugodtabb mint fél perccel előtte.
Pedig nem voltak nagy szavak, sem ígéretek...
Sem semmi olyan, amit ne látott volna azelőtt.
A nőben semmi nem változott.
A tudat változott mindkettőjükben...
Ez már valóság.
Bontsd a rózsát szirmaira s takard vele testem,
Hogy az illat áthathassa minden élő sejtem.
Majd hajolj lassú mozdulattal egyre közelebb,
Érezzem, hogy minden vágy a szívemtől ered.
Mikor a tűzpiros és fehérszínben búvó képzelet,
Befogadja színeivel a gyönyörperceket,
Ringass el a karjaidban, s mindig úgy szeress.
Hogy ne érezzek fájdalmat, ha a rózsa tövise,
Halálosan megsebzi a gyönge kezeket.
Repíts el a szelek szárnyán oda hol csak nyár van,
Ahol a szó is ott rejtőzik egy édes vallomásban.
S hol a szerelem szépsége átoson a lombokon,
Ha szerenád hangja szól a szívet rabló alkonyon.
Maradj velem örökre abban a meghitt percben,
Melyben magamhoz ölelem legféltettebb kincsem.
Azt az egyetlen rózsát, mely a lelkemig hatol,
Mikor illattá olvadozik egy szívben valahol.
Elindulsz, az ajtódon kilépsz.
Eldönteni nem volt túl nehéz.
Elég volt mindenből, ami eddíg annyira fájt.
Arcodon érzed a nap sugarát.
Leselkedik rád ezer veszély.
Tudom, a szíved az égig ér.
Várnak a fényes várossok, a csillagokban jársz.
Arcodon érzed a nap sugarát.
Szorítsd meg jól a két kezem.
Szorítsd meg jól ha engedem.
Bármerre indulsz el, úgyis engem találsz.
Arcodon érzed a nap sugarát.
Csak a szívemen át visz az utad tovább.
€$@ß@
Lágy fuvallat leszek, ha láz gyötörne éjjel...
Tenyeredben foszló meleg, lágy kenyér.
Fénysugárba forduló napraforgó kehely...
Melynek nyarat ontó illata a szívedig elér.
Ajkadra simítom az idő meghitt csókját...
Feléd nyújtom kincsként óvó vigaszom.
Mindened leszek e valótlan világban...
Hideg éjben melengető bújó oltalom.
Mit irántad érzek, nem egyszerű hála...
Vagy fellobbanó érzésnek lángoló heve.
Szemeidben vagyok a gondolat s az erő...
Legékesebb szavaidnak titkos fegyvere.
Tavasz leszek tél havában, elrejtőzködő...
Derűvel megfestett szivárvány az égen.
Hogyha a percekből színes évek nyílnak...
Reményben font életem jövő hittel éljem.
Van egy világ a lelkemben, s ez nem színjátszó verselés...
Csupa gyönyör, csupa érzés...
Kósza vágyak, égig érő lüktetés...
Földi élet édenjében remegő, törékeny varázsvilág.
Fölöttem egy csillag...
Tündököl titoktáncot jár a szívem...
Maszktalan arcom az ég felé tartom...
S a néma ajkú holdat a szívembe zárom.
Van egy világ a lelkemben s ez nem színjátszó verselés...
Bűbájos álmaink, robbanékony buborék...
Valahol elindult egy gondolat...
Égi csend...
Szívemben nincs több vád és kétség...
Csukott ajkak titkot hordanak...
S Én álomba ringatom álmunkat.
€$@ß@
Szép lesz a világ...
Az emberek is kedvesebbek...
S Mi magunk is elkezdünk ragyogni.
Azzal sem törődünk már...
Mit szólnak hozzá a többiek.
Tudjuk, hogy a véleményük szerint...
Mi nem vagyunk normálisak, de mit számít?
Ráébredtünk...
Csak a boldogtalanságot tekintik norma szerintinek...
Hisz a normát megszabó többség boldogtalan.
Boldogan vagyunk abnormálisak.
Szárnyalunk.
Valóságosak lettünk.
Annak látjuk a Világot, a másikat, magunkat, ami és aki...
A szeretet áradásának, és olyannak, amilyen.
Gyönyörű titkokkal terhesnek.
Elkülönültségünk megszűnik...
A didergő magány szertefoszlik...
Az ego határai eltűnnek, és megéljük az egység csodáját.
Nemcsak szerelmesek lettünk...
Hanem valóságosan szeretünk.
E kegyelmi pillanatban még azzal sem törődünk...
Hogy a másikat is megérintette-e a mi létünk csodája.
Viszonzásvárás nélkül áradunk.
A szeretet képessé tesz rácsodálkozni...
A másikban rejtőző végtelen szépségre és mélységre.
A szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad.
Szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki...
Hogy a benne rejlő szépséget a felszínre hozza.
Ellenállhatatlan varázs van abban...
Ha másnak a lelkében a magunkéval találkozunk.
Mert akit igazán és mélyen szeretünk...
Azt rongyos papucsban is szeretjük...
Meg elrongyolódott lélekkel is.
Sőt, ha szakadozik a lelke, épp mi foltozzuk be...
Férfitársaim óriásit tévedtek, amikor azt hiszitek...
Hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát...
Valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.
Ezért is tudom, Én mindig fiatal maradok...
Voltál már úgy, hogy mondani akartál valamit...
Valamit nagyon akartál mondani...
Csak éppen nem voltak szavaid?
Mintha az ember simogatni akarna...
De nem mozdulna a karja...
Vagy boldogan valakihez szaladna...
Szíve az örömtől kiszállna...
De mielőtt lépne, földbe gyökerezne a lába...
Voltál már úgy, hogy mondani szeretnéd...
De úgy eluralkodik rajtad az érzés...
Hogy már a szavakat se találod...
Elakad a hangod, pedig fontos, amit mondanod kell...
Kell, mert kikívánkozik.
Voltál már úgy, hogy kerested a legszebb szót...
Amit szeretnél kimondani...
Talán azt, hogy szivárvány.
Átadni, Neki...
Mint a legszebb virágot...
De a legszebb szó is kevés...
Ha azt akarnám mondani Neked...
SZERETLEK
Vágyom az életet, vágyom hogy nagyon szeress.
Vágyom arra, mire minden ember...
Boldogságra szerelemre.
Vágyom a csókodra, ölelő két karodra...
Vágyom a jó szóra, kedves mosolyodra.
Ez mire vágyom már régóta...
S ezt, csak te válthatod valóra.
Először is elnézést kérek minden Zitától...
Ezen bejegyzésem, tegeződő nyelvezete miatt...
De elég alapos okom van rá.
Azon szerencsés férfiak közé tartozom…
Kinek életét, nagymértékben megváltoztatta…
Ezen, Kirélynőkhöz illő névvel megáldott…
Hihetetlenül kedves, talpraesett, a szerelemben érzéki...
Ugyanakkor, rendkívül szenvedélyes hölgy…
Zita.
A neved eredete...
A latin, valamint a német nyelvezetre nyúlik vissza.
Jelentése, sebes, gyors...
Ami, valójában illik is Rád.
A magyarba a német nyelvből került át...
Ott a Felicitász becézője, és c-vel ejtik.
De érdemes megemlíteni, az olasz Zita név is c-vel ejtendő...
Náluk a hajadon jelentésű Zita, citta szóból származik.
Szép számmal ragasztottak rád becenevet...
Zitácska, Zitu, Zituka, Zitus, Zituska, Ziti, Zitike...
De azt is tudom, ahogy Én becézlek...
Az ezeknél sokkal szebb...
Mert, Mi választottuk azt a Tündéri nevet...
De az maradjon a Mi titkunk...
Névnapod hivatalosan, csak egyszer ünnepelhetd...
Április 27.-én.
De Neked, legyen ünnep minden nap...
Mikor elhatároztam, hogy elemezni szeretném a neved...
Nem kis feladat elé állítottam Magam.
Zita, leginkább a gyakorlatias gondolkodást támogatod.
Ötleteid sokszor briliánsak...
Láthatóan, kedveled a nagy társaságot...
S fontos számodra, hogy jó benyomást tegyél másokra.
Tudom, ennek érdekében igyekszel mindent elkövetni.
Nagyszerű tanácsokkal látod el az azt igénylőket...
S figyelmeddel ajándékozod meg azokat is...
Akik problémáikkal fordulnak hozzád.
Sajnos, néha olyankor is mások felé fordulsz...
Amikor valójában, Magaddal kellene törődnöd.
Nemes feladattal áldott meg a sors...
A dolgok mélyére nézni, látni...
Keresed az élet értelmét, a lélek rejtelmeit.
Fontos számodra, hogy lelkileg éld át a helyzeteket.
Nehezen fogadod el...
Ha érzéseid nem tudod átadni és megélni.
Folyamatosan a világot elemzed, abban élsz.
Nagyon fontosak számodra a tapasztalatok...
Érezhetően, ezek alapján tervezed a jövődet.
De ugyanakkor az egyéni utakat is keresed...
Nem igazán tudsz alárendelődni.
Ugyanakkor megjelenik benned az érzelmi szélsőségesség...
Ha elköteleződsz, nem vagy képes sem elengedni, sem leválni.
Érzékenyen reagálsz a változásokra...
De ezt általában elkerülöd.
Nehezen birkózol meg a kudarcokkal...
Emiatt, fanatikussá válhatsz.
Rendkívül szenvedélyes vagy...
Akár a Téged érdeklő munka és hivatás...
Akár az érzelmek terén.
A szerelem, mikor elragad, magával sodor mindent...
Viszont, ennek elfojtása sem ritka.
A párkapcsolatodban, mindig irányító szerepre törekszel...
Ezért az ilyen szerep a kapcsolatodban...
Hosszú távon, kudarcra ítélt.
A körülötted élők, Életed alapvető problémájának tartják...
A vágyaid és szenvedélyeid keretek között tartásának hiányát.
De ne hallgass rájuk, ez a Te életed...
Igen is Éld az Életed úgy, ahogy szeretnéd...
Mert a boldogságodhoz, csak ez az út vezet...
Isten Éltessen és Éltesse az összes Zitát...
