Sírtam míg írtam... S Te is sírni fogsz, mikor olvasod...

Az élet megtanított arra, mikor harcoljak valakiért...
Arra is, hogy meddig...

Örökké...

S mikor álljak félre, ha már nem "úgy" szeretek.
Megtanított arra is, mikor a legfontosabb döntéseket hozom...

Jól döntsek.

Azt is megmutatta, sok embert elveszítek...
Sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek...
S akik, talán Engem is szerettek...

De Neked is erősnek kell lenned.

Arra kell gondolnod, mindig maradnak, s jönnek olyanok....

Akik számítanak Rád.

Idővel begyógyulnak azok a sebek...

Mert aki elment, az nem jön vissza.

Persze ebből, valószínű sok minden nem igaz.
Az élet tanítson meg Téged is, mint Engem...

Remélni...

Remélni, hogy tudjad, meddig kell harcolni...
S mikor kell elengedni.
Remélni, hogy jó döntést hozol, mikor döntéseket kell hoznod.
Remélni, hogy akit elveszítettél, annak jobb lesz...

S Te is erős tudsz maradni, hogy tovább lépj.

Csak a jó emlékeket őrizd meg.
S reméld, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is.
Igen szeretném, hogy begyógyuljanak...
De ne tűnjenek el.

Minden egyes sebet szeretnünk kell a szívünkön...

Mert mind Mi vagyunk...

S a múltunknak, ott kell lennie...

Ezek gyönyörű hegek...

Nélkülük, üresek lennénk.

                          €$@ß@

Nem jön álom a szememre...

Ez megint egy olyan dal, amit ajándékba kaptam...
S az Őt megillető méltó helyére kerül...


 

Hideg az este, támad a fagy, ropog a hó a talpad alatt...
Búcsúzol, most ennyi elég, értem végre, nincs még vége.

Körülölel a fény és a zaj, nem is bánom, ha mást nem akar...
Mert olyan jó, hogy vagy Te Nekem, már minden rendben, védesz Engem.

És már nem bánt a szó, itt a szívemben régen, ami nem kimondható...
Mert vár a holnapom, megmutathatom mindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

Egy rövid üzenet az asztalon, írod, hogy sietsz és hogy szeretsz még nagyon...
Ha jön a holnap, itt leszek még, bárhol jártam, csak Rád vártam.

Mindig új vagy és mindig más, de Nekem bejön ez a változás...
Nem is tudod, ki vagy Te Nekem, minden rendben, védessz Engem.

És már nem bánt a szó, itt a szívemben régen, ami nem kimondható...
Mert vár a holnapom, megmutathatom mindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép...

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

És már nem bánt a szó, Ami bántott úgy régen, ami nem kimondható...
Csak Én hallhatom, Én láthatom mindazt ami jó.

Ma nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe...
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki ha közelebb lép.

Akkor már nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak Te lehetsz az, Veled olvad a jég, csak Te vagy az, aki a szívemben ég.

Nem csak akarok... Vagyok..!

Minden este az leszek, aki akarok…
Neved, füledbe suttogva feléd hajolok.

Látod, jó barát már voltam…
De ez Nekünk nem volt elég.

Minden éjjel, s minden pillanatban…
Szerelmes akarok lenni.

S nem csak akarok…
Szerelmes vagyok Beléd.

€$@ß@

Igazi volt..? Nem "csak" volt... Egyszerűen Igazi.

A Mi szerelemünk attól vált Igazivá...

Mert megengedtük Egymásnak, hogy mindkettőnk a saját útját járja...

Azt érezni kell, hogy ez soha nem szakít el Minket egymástól.

                                            €$@ß@