Az élet megtanított arra, mikor harcoljak valakiért...
Arra is, hogy meddig...
Örökké...
S mikor álljak félre, ha már nem "úgy" szeretek.
Megtanított arra is, mikor a legfontosabb döntéseket hozom...
Jól döntsek.
Azt is megmutatta, sok embert elveszítek...
Sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek...
S akik, talán Engem is szerettek...
De Neked is erősnek kell lenned.
Arra kell gondolnod, mindig maradnak, s jönnek olyanok....
Akik számítanak Rád.
Idővel begyógyulnak azok a sebek...
Mert aki elment, az nem jön vissza.
Persze ebből, valószínű sok minden nem igaz.
Az élet tanítson meg Téged is, mint Engem...
Remélni...
Remélni, hogy tudjad, meddig kell harcolni...
S mikor kell elengedni.
Remélni, hogy jó döntést hozol, mikor döntéseket kell hoznod.
Remélni, hogy akit elveszítettél, annak jobb lesz...
S Te is erős tudsz maradni, hogy tovább lépj.
Csak a jó emlékeket őrizd meg.
S reméld, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is.
Igen szeretném, hogy begyógyuljanak...
De ne tűnjenek el.
Minden egyes sebet szeretnünk kell a szívünkön...
Mert mind Mi vagyunk...
S a múltunknak, ott kell lennie...
Ezek gyönyörű hegek...
Nélkülük, üresek lennénk.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése