Egyszer... Mindörökre.

Egyszer eljön a Te pillanatod...

Mosoly lesz arcodon, s arcomon.
Simogatod kezem, simogatom kezed...
Szél lebbenti szét a Ránk nehezedő sötét felleget.

Egyszer eljön az Én pillanatom is...

A beteljesülés várva-várt pillanata.
Angyal leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal...
S lebegek, hogy Te is lebegj, Őrült Vágyainkban.

Egyszer eljön a Mi pillanatunk is...

Esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk.
Ölelésünktől emelkednek hegyek...
Háborognak tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek.

Egyszer majd Egymásé leszünk, az árnyak tovatűnnek... 

Meztelen lesz a tenger, a mi tengerünk.
Hogy aranyban, ezüstben fürödjünk benne...
Nem először, s nem utoljára, hanem Mindörökre.

                                                 €$@ß@

Végre hazajöttél... Végre itthon vagyok...

Ha elérkezik az, amire igazán várunk, arra ráismerünk.

A szerelemben...
De még a szexualitásban is...

Az ember haza akar találni a másikban.

S erre várakozni kell.
A szerelmeskedés önfeledt élményét...
Megelőzi a várakozás feszítő érzése.

Amíg nem vagy az enyém, idegenben járok.

Száműzött vagyok.
A várakozás feszültségében a jelenünk ellehetetlenül...
Nem bírjuk tovább...
S elérkezünk egy olyan pontra...
Amikor képtelenek vagyunk már várni tovább...
Átlendülünk a holtponton...
S testünkben elárad a régóta vágyott ismerős érzés.

Férfi a nőben... Hazatalál.

S a Nő örömében, ott van az a kimondatlan érzés...

Akire sóvárogva várt... Hazaérkezett.

Ennél pontosabban nem lehet kifejezni a szeretkezés örömét...

Végre hazajöttél... Belém!

Végre itthon vagyok... Benned!

A saját házadban is száműzött vagy...
Ha nem szeretsz és nem szeretnek igazán.

Úgy érzed, idegen emberek között élsz.

                                            €$@ß@

Feloldódni Benned...

Akkor tudjuk meg, kik vagyunk valójában...

Amikor feloldódunk valaki másban.

Aki képes arra, hogy ne csak önmagának éljen...

Az találja meg önmagát.

A szívünk mélyén mindannyian erről ábrándozunk.

                                                         €$@ß@

Szerelmed viszonzásra lel...

Megpróbálom leírni azt, amit érzek.

Nehéz.

A szavak mind elenyésznek az érzések mellett...

Mi Rólunk szól.
Számomra a szív, maga a vers...
Ami lüktetve dobban ezer ütemmel megállíthatatlanul.

Dallamként zenél minden pillanatban, mit Veled töltök...

Így érezve, egymás végtelennek tűnő szerelmét.

Csendben megbújik ölelésedben, utat törve a vágyainkhoz...

Megpihenve ajkaid szegletében...
Mi mosolyt varázsol szépséges arcodra.

Ha érzed szívem ritmusát, mi szíved dallamára ver...

Tudnod kell azt is, szerelmed viszonzásra lel.

                                             €$@ß@

Álmodni könnyű...

Álmodni könnyű, egészen addig...

Amíg nem kell tennünk érte semmit.

Mert nem kell szembenéznünk...

A kockázattal, a kudarccal, a nehéz pillanatokkal... 

S amikor megöregszünk, nyugodtan hibáztathatunk másokat...
A szüleinket, a férjünket, a gyerekeinket...

Amiért nem valósítottuk meg az álmainkat.

                                                                  €$@ß@