Csak egy perc az életből, csak egy hang a szívemből...
Érzed-e mi minden múlik, hetvenkét szívdobbanással.
Egy a csenddel fogy el, egy a viszhangnak felel...
Ahogy a gleccser jege beleroppan az óceánba.
Egy szökik az égbe, ebben csillag fénye rebben...
Egy pedig a lánggal lobban el, homály issza fel.
Beledöbben a szív, de ne félj...
A világnak csak egy ember vagy, de Nekem a világ Te vagy.
Nézd, felhők köde gomolyog ma a szívemen át...
Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád.
S Én félek hova sodor engem el így a világ...
Ölelj csak át a pillanat dobog tovább.
Hát bármi vár...
Engedj belemenekülni az ölelésbe már.
Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád...
Csak bújj hozzám és vitorlázz át velem az éjszakán.
Ez a dobbanás egy szó, a végső élettől búcsúzó...
Ebben az dobban, ahogyan a gyermek rezzen az ultrahangban.
Egy a földdel megremeg, egyet a zápor eltemet...
Mikor a cseppek elmossák a nevemet, amit a homokba rajzoltál.
Egy a mozdulatban szól, egy pedig elkísér...
Ahogy a testünk lassan elhajózik egy álom felé.
Beledöbben a szív, de ne félj...
A világnak csak egy ember vagy, de Nekem a világ Te vagy.
Nézd, felhők köde gomolyog ma a szívemen át...
Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád.
S Én félek hova sodor engem el így a világ...
Ölelj csak át a pillanat dobog tovább.
Hát bármi vár...
Engedj belemenekülni az ölelésbe már...
Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád.
Csak bújj hozzám és vitorlázz át velem az éjszakán.
Perc múlhat el, nap bújhat el, szél fújhat el...
Veled akkor is ott leszek Én.
Tó tűnhet el, hegy dőlhet el, test törhet el...
Veled akkor is ott leszek Én.
(****)
