Csakis Te kellesz..!

A szerelem az, amibe bele tudnék halni.

Nem arról szól, hogy kell valaki, hanem arról...

Csakis Te kellesz!

Te vagy az egyetlen, akibe érdemes belehalni.

                                                          €$@ß@

A szerelem, keresi a szerelmet...

Észrevetted?

A szerelem, keresi a szerelmet...

Téged a szívem, csak úgy szerethet...

Ahogy szeretnéd, hogy szeressen.

S ha úgy érzed, hogy nincs tovább, a szíved nagyon fáj...

Ne add fel, el ne engedj, csak bátran küzdj tovább...

                                   €$@ß@

Ma, megint tanultam valamit...

Megtanultam...

Minden csalódást, egy elvárás előz meg.

Ha nem támasztunk elvárásokat...

Senki sem okozhat nekünk csalódást.

Sőt bosszantani, megsérteni és bántani sem tudnak.

Ha nyitottak vagyunk az életre, láthatjuk...

Hogy esze ágában sincs teljesíteni az elvárásainkat.

Mégis az a feladatunk, hogy beszálljunk az életbe...
S minden tekintetben a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk.

Akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi jön ki belőle.

Lehetnek persze céljaink, szándékaink és reményeink...
De mindig emlékezzünk a következőkre...

Bárhogy tervezzük is, az élet úgyis másképp hozza.

                                            €$@ß@

Nézlek és féltelek...

Vállaidra teszem kezem, nézlek...
Meddig tudsz ellenállni, annak a sok szónak...

Mit neked ír, s írt a képzelet.

Csak nézlek...

Meddig bírod még, magadon tűrni a multad...

S mi lesz Veled ha maga alá gyűr, eltemet.
Van e páncél a testeden...

Miről a fájdalom lepereg, s megvédi lelkedet...

Nézlek, csak nézlek...

Mindennél jobban féltelek.

                          €$@ß@

Mert így akarom...

Kezemben tartalak, rabom vagy Királylány…

Éledő vágyad, sóhajok kalitkájába zár.
Végig simítalak, s bár még ellenállsz…

A ruhád alatt, lüktet már a tested, érzed, perzsel a vágy.

Mikor bőrödhöz érek, s nem kérek, de követelek…
Kicsit harcolsz, de gyorsan megadod magad.
Fejed hátra hanyatlik, s Én lágyan csókolom végig…

Szájfénytől ragyogó, mámorító ajkadat.

Ruháid engedelmesen hagynak el…
Mint a hólepel tavasszal a földeket.
Folyó a karom, tested, ívelő hidat épít fölé…

Mert így akarom...

Nincsenek titkaid, már az Enyém, benned születő minden gondolatod.
Fátyolos szemeid mögé rejtve el az időt...

Ziháló lélegzeted, betölti egy kéjes mozdulat.

Bőröd pórusai mohón isszák magukba simogató leheletem...
Már mozdulnál, már csókolnál, de nem engedem.
Arcodra vágyak pírját gyújtom…
Már tombol az élvezet, de kérés nélkül tovább nyújtom.

Mert így akarom..

Szempilláid megremegnek, testeden hullámok futnak át…

Ajkaim fent is lent is nyitják a kéj kapuját.

Kitárod magad nekem, enyém már mindened…
Nincs rejtett részed, mit nem birtokol, az élvezet.
Úgy érzed elérted a menny kapuját s már zuhanni vágysz…

De Én még nem engedem!

Még nem lehet!
Még nem akarom!

Még szállj tovább, Királylány.

Egyre csak beszél szemérmeddel a szám...
S Én tovább, csak tovább kutatok.

Bőröd átitatva, Én vagyok testedben a vágy.

Már nem vagy ura magadnak.
Én viszlek tovább!
Emellek, repítelek!

Minden sejted átjárom, egész lényed kéjjel itatom át.

Izmaid összerántva, majd elernyesztve...
Testedben a gyönyör hullámait gerjesztve...
Lassan magadba öleled a végtelen teret…

Múltat és jövőt tagad meg, vonagló jelened.

Testedből források fakadnak, s magukkal ragadnak...
Hegyek születnek és korlátok szakadnak át.
Szemedből könnycsepp indul útra...
Sikoly szakad fel újra, meg újra.
Kiáltasz lázba, könnybe fúlva.

Szorosan tartalak, hiába vergődsz, vágyad szítom tovább.

Csak élvezd-élvezd tovább Királylány.

Látni és érezni akarom!
Hirtelen egyetlen ponttá zuhansz, majd kitárulsz...
S mindent magadba fogadsz.

Lüktetsz, mint egy születő új világ.

Akár a teremtő Ősrobbanás, szakad ki belőled sóhajod.

Újra és újra megszületsz.

S mikor elcsitulsz, lágyan takar be karom…

Mert így akarom…

                            €$@ß@

Itt vagy, s Te is ezen a Földön élsz...

Szívemben arra vágyom, hogy Felém tartasz, s magaddal hozol egy másik világot…

Aztán rájövök, hogy Te is ezen a Földön élsz...
Pedig pont ez a lényeg...

Hogy, itt vagy, s Te is ezen a Földön élsz...

S hozol Nekem egy világot...
De ne egy másikat, hanem ezt...

A Miénket...

Csak kicsit másképp...

Te vagy az, akivel máshogy látom a világot...

Akivel máshogy élem meg a valóságot...

Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek...

Még szebbek az éjszakák...

Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek...

Te, aki ott tudsz hagyni a szívemben valamit…

Ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot…

Ha nem vagy mindig mellettem...

                                               €$@ß@

Emlékszel még rá?

Emlékszel még rá?

Volt egy pont, amikor a kislányból Nő lett...

Egy pont, ahol legyőzöd a félelmed...

Egy pont, ahol mindenen kiborulsz...

Egy pont, ahol már csak nevetsz szótlanul...

Egy pont, ahol már nem agyalsz...

Egy pont, ahol erősnek kell mutatnod magad...

S egy másik ahol elgyengülsz...

Egy pont, ahol az Őrült Vágy tüze fűt...

Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van...

S egy másik, ahol újra kisgyerek maradsz...

Ha arra vágysz, mindig van egy pont...

Gondolkodj!

Ne gondolkodj!

Éld az Életed!

Minden a szívedben dől el, ezt soha ne feledd...

                                             €$@ß@

        

Ne higgy el mindent, amit egy esküvőn mondanak…

A szavak furcsa teremtmények...
Kicsúsznak a szánkon, és fegyelmezetlenek.

Hiába bízunk rájuk nagyon fontos üzenetet...
Elrejtik az igazságot, és mást jelentenek.

Csak nézz Rám, egy szót se szólj, Én így is megértelek...
Ha van valami, ami nem hazudik, az leginkább a szemed.

A szavak néha szövetkeznek, hogy félrevezessenek...
Szépen hangzó mondatokban vonulnak Ellened.

Félve, kimondott félszavakból van, aki ért és van aki nem...
De elmondani nagyon nehéz, mit nem ért meg senki sem.

A gondolat, míg önmagába zárul, sajnos nincs jelen...
Szavak nélkül nem működik a mindenható értelem.

De a kimondott szavak sorsa néha furcsán alakul...
A lényeg, sokszor bennük marad... Kimondatlanul.
 

                                    €$@ß@

Jó néha "meggondolatlanul" cselekedni…

Kedvesem…

A boldogságot mindenki másképp éli át…
Hiszen, mindannyian különbözünk.

Másként éljük meg a hétköznapokat…

Másképpen gondolkodunk.

Reménytelennek tűnő helyzetekben, másképp cselekszünk. 

De ha megpróbálod úgy irányítani az életedet…
Hogy nem mindig átgondolva hozod meg döntéseidet…

Elfogadod, s nem csak meghallgatod a mások véleményét…

Akkor hozzájárulhatsz, saját életed jobbá tételéhez…

Saját boldogságodhoz.

Természetesen, jó néha "meggondolatlanul" cselekedni…

S nem szabad, minden lépésedet előre megtervezni.

Meg kell találni, minden perc szépségét…

Tudnod kell nevetni akkor is, ha arra nincs is rá okod.
Ha megtalálod a kellő egyensúlyt…
Nagyban hozzájárulsz boldogságodhoz…

Céljaid, vágyaid eléréséhez.

Tudom, Téged számos apróság boldoggá tud tenni.
Sokszor elég egy mosoly, egy apró figyelmesség.

Mert számos dolog létezik, mely mosolyt csal arcodra, lelkedbe…

Szerelmedtől, egy kedves gesztus egy szál virág, egy ölelés...

Írhatnám tovább ezeket a sorokat, de mégis csak az a lényeg...

Vedd észre, ezeket a dolgokat.

S úgy fogd fel a Velünk történteket, mint énünk részét...

A lehető legjobbat kihozva belőle.

Nem lehet mindenki tökéletes, s ha néha úgy látod, érzed, nincs tovább…

Eső után ne a tócsákat, hanem a szivárványt vedd észre.

                                                 €$@ß@