Megint egy esővel áztatott nap...
Régebben, nem szerettem az esős napokat...
De mostanság, ez valamiért megváltozott...
Van benne valami burkolt érzékiség...
Az esőcseppeken átszűrődő fények mögött megbúvó sejtelmes báj...
Az a nedves melegség...
A síkos úttest...
Csupa-csupa erotika...
Szobáink ablakai az esőfüggöny mögött...
Az esőhöz öltözött Nők...
Mert az eső öltöztet...
Ő is csak egy divatdiktátor...
Vízhatlan köpenyeivel, kalapjaival...
Divatosnál-divatosabb csizmáival, esernyőivel...
S az a titokzatos sietés.
Észrevettétek már...
Esőben a város egészen más...
Mintha az egész város, temérdek lakosával...
Fiatalokkal, idősekkel...
Nyomorultakkal és szerencsésekkel...
Tudna...
Valamilyen rejtett találkáról...
Az öröm csillog a szemeikben...
Mélyen a köd s az esőfelhők mögött...
Melegség, játékosság, elrejtőzés...
Testi-lelki cinkosság...
Névtelenül...
Házszáma és telefonszám nélkül...
Bizalmasan, kedvesen...
Céltalanul...
Mint egy könnyű szerelem.
Pedig nem több ez az egész...
Mint egy esős délután.
€$@ß@
