2010. július 24., szombat

Titkaink... II.






Álom, édes álom..? Karjaidban fekszem Én...

Míg sötét az éj, titkunk őrzi rég...

Minden árny, mely tanúja volt, szerelmi bájunk rejtekén...


                                     €$@ß@






Gyengéden szeretlek...






Gyengéden szeretlek, mint langy esőt a szomjazó föld...
Mint hűsítő nyári zápor után, szivárvány a kék eget.

Mint az ezüstös holdfényt, a bársonyos este, ha jő...
Gyengéden lehelem beléd, szerelmes lelkemet.

Mint templomban az ima, ha orgona szól...
Érzéssel, lágyan hallatom szerelmes szavam.

Perzselje szádat, csókjaimtól mámoros kábulat...
Olyan felejthetetlen legyen, mint Te magad.

S minden, titokban Velem töltött, édes pillanat…


                             €$@ß@

Veled...






Vágyainktól égő tűz a szerelem, Mellém sodort a sors Kedvesem...
Veled gyönyörű lett ez a világ, a szívem, a lelkem, Téged kíván.

Tündöklő szépséget, napsugarat, fényt, boldogságot hozott...
Álmainktól gyöngyöző harmatot, rétet, pipacsszínű holnapot.

A szerelmed, barnaszemű kéjes éj, csókjaid lángoló remény...
Fényen futkosó lágy képzelet, máglyán égjek lélekkel, Veled.

Veled ébredezik a fényes Nap, Veled szép az álmodozó holnap...
Veled ragyognak a csillagok, Veled édesebbé váltak a dallamok.


                                           €$@ß@

Ami igazán szép...





Sokan azt hiszik, láttak már az életben igazi szépséget…

De miről is mondhatnánk el, hogy igazán szép..?

Nézted már csak úgy, bámészkodó szemmel…
Amint a fény a sötétség birodalmába lép…

Szelíd csókot lehelve a vörösen izzó alkonyi égre..?

S mind addig, nem is fogod átélni e mágikus szépséget…
Míg egy ilyen pillanatban, nem vonod lágyan kezed, Kedvesed szívére…

S nézitek együtt, mint tűnik el nyomtalanul a látóhatár széle.


                                             €$@ß@

Ez maga a végtelen...





Hónapokból napok, napokból órák, órákból csak percek...
S egy soha el nem tűnő pillanat...

Boldog mosolyodban, mint lágy habokban, ringatózva süllyedek.

Ez a szerelem?
Nem, ez sokkal több...

Ez maga a végtelen.
 
                         €$@ß@

Mi kell még, mit adhatok...





Hiszem...
Ellátlak elég hittel.

Vágyom...
Szembeszállj mindennel.

Akarom...
Bontsuk gyorsabban a falat.

Haladok...
S nem csak sodortatom magam.

De elég az Én hitem..?
Elég az Én vágyam..?
Ha csak Egymagam haladok..?

Törékeny csónakod, így vissza nem foghatod...

Mondd...
Mi kell még, mit adhatok...

Hogy ne csak hánykolódjon, céltalanul csónakod..?

Látod már, ahol nem mély, ahol sekély...
Ahol nem visz a sodrás...
Ahova, el kéne érned..?
Mert ha egyszer partot érsz...

Érzed, mellettem megnyugszol egészen.


                                 €$@ß@


Örökre a karjaimban tarthassalak...





Ha alszom, Rólad álmodom, mint ahogy Te is Rólam...

Ha ébren vagyok, arra vágyom, amire Te...

Örökre a karjaimban tarthassalak.

A távolság csak megerősített abban...
Hogy az éjszakáimat Melletted...

A nappalaimat, a szíved-lelked társaként akarom tölteni.


                                        €$@ß@

Tested elég Bennem..!






Merülj el Bennem...

Minden amit látsz, érintesz, érzel, már a Tiéd..!

Miért féled villámló fényességed..?
Mikor Veled vagyok...

Tested elég Bennem..!

S ez a tűz, kinyitja szellemed börtönét...


                                           €$@ß@

Kockáztatva..!





Hogy ismerem föl a Másik Felemet..?

Ez a legfontosabb kérdés, amit valaha is föltehetünk magunknak.

Egyszerű és kézzelfogható a válasz...

Kockáztatva!

Vállalva a vereség, a csalódás,a kiábrándulás kockázatát.

Soha fel nem adva a Szerelem keresését.

Mert az ember, a szerelemre született.

Aki nem adja fel, az győz.


                                      €$@ß@

Egymás mellett, Önmagunk vagyunk...






Ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság.

A szabadság, azaz érzés, hogy igaz együtt vagyok valakivel...

De, mégsem vagyok egyedül, mert Veled mindent megtehetek...

Azt, ami jó a lelkemnek...

Olyan lehetek, amilyen Te vagy, mikor Veled vagyok...

Akár, okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal, szégyenlős és gátlástalan...
A szabadság, a legfőbb emberi érzés...

Mert Te itt vagy mellettem, akivel ha együtt vagyok...

Önmagam vagyok.


                                              €$@ß@