Neked is meg kell értened, senki sem játszik cinkelt lapokkal...
Egyszer nyerünk, másszor veszítünk.
Ne várd, hogy visszakapj valamit...
Ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet...
Minden egyes ciklust le kell zárni...
Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből...
Hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot.
Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél végre az, aki vagy.
Sohase mondd, hogy "Majd"...
Csak a "Most" van..!
S ezen felül, az elszalasztott pillanatok.
Nem tudjuk, mennyi idő adatott Nekünk...
Létünk, formánk múlandó.
Nem tudhatod, vajon holnap létezünk-e még..?
Ezért, mindig a pillanatnak kell élnünk...
A pillanatot kell megragadnunk.
Nem biztos, hogy holnap el tudom mondani, mennyire szeretlek...
Ezért, ma kell elmondanom.
Nem biztos, hogy holnap át tudlak ölelni...
Ezért ma kell, hogy átöleljelek.
Nem biztos, hogy holnap meg tudlak vigasztalni...
Ezért ma kell, hogy megvigasztaljalak.
Az idő, amit Veled tölthetek...
Veled, akit szeretek, megállítható.
Órák telnek el, s azon veszem észre magam...
Boldog vagyok Veled...
Legbelül mégis úgy érzem, csupán néhány perc volt.
A karjaidban töltött idő, valóságos sziget.
Nincsen majd...
Most van...
Vagy az elszalasztott, gyötrő pillanat.
