A szívem, Érted dobog...

Kedvesem...

A szívem akkor a legboldogabb...

Mikor nem Értem, hanem Érted dobog.

                              €$@ß@

Lelkünk ajándéka...

A vágyat nem a test csinálja...

A vágy, a lélek ajándéka a testnek.

                                              €$@ß@

Mert hinni akarunk, mert többet akarunk...

Meg lehet-e szokni az örömöt, a boldogságot...
A mosolyt, a barátságot, a szerelmet, a szeretet..?

Mikor válik megszokássá egy mozdulat, egy mondat, egy kapcsolat..?
Miért félsz a bizonytalantól, miért nem mersz kockáztatni...?

Látod Én is megtettem, Érted, Értetek...

S vajon meddig bírod elviselni a régiből fakadó fájdalmat..?
Lefekhetsz-e egyszer úgy este, hogy már nem érezed sebzett lelkedet..?
Hogyan tudsz beletörődni a hiányomba..?

Mert Én nem tudom elviselni a Te hiányod...

Vagy szíved egy része, mindig utánam vágyódik majd..?

Mert az Én szívem utánad vágyódik...

Elmúlhat-e az elmúlhatatlan..?

Tudod Kedvesem...
Az Igaz szerelem nem múlik el.

Még a legnagyobb viharban is emlékszik a napra.
Igen, Éltessen Téged is a remény...
Mert még ha villám csap belé és porig égeti...

Akkor is hinned kell benne, hogy a nap újra felragyog.

Mert a remény tényleg ott van mindenhol...
Egy mosolyban, egy mozdulatban, egy szóban.
Talán csak azért, mert látni akarjuk...

Mert hinni akarunk, mert többet akarunk...

Mert Emberek vagyunk.

                                €$@ß@