NEHÉZ A SZÍVÜNK...

Az arcodat ne mutasd szomorúnak.

Ne lássa senki, mi az, amit eltűrt.

Jobban kellene szeretni magunkat,

hiszen mi már nagyon kiérdemeltük.

A szíveink egymásra zúzva hulltak,

eggyé forrasztó sors zuhog felettünk.

Sebeinkért szeretjük már a múltat,

és a jövőt...Lesz mit felemlegetnünk.

Most itt ülünk...Kedves, Te szomorú vagy.

Az arcom nem mutatja, amit eltűrt.

Nehéz a szívünk, mert nem könnyű,

búnak ütése alatt ragyog a szerelmünk.

 

Egymást szeressük már...Ne csak magunkat.

Hiszen, mi már nagyon megérdemeljük.

                                                     €$@ß@

Telefonálás...

Mai korunk egyik fő kapcsolattartási eszköze a telefon...
Egyre többet beszélgetünk egymással...
Okos ember volt, aki kitalálta ezt a rendszert...
Jó hallani a hangját...

Mert legalább így magam mellett érezhetem bármikor...

Tudom, nem lehet senkit, kisajátítani...
Nem is ez a szándékom Vele...

De olyan kellemes érzés, amikor a fülembe nevet...

Mégha csak a telefonon keresztül is...

Szeretek Vele beszélgetni...

Órákon át tudnánk csevegni egymással...
Soha nem ismételgetve magunkat...
Nagyon sok mindent megtudhatunk a másikról...
Beszélgetés közben...

Nemhiába mondja mindenki, hogy beszélgetni kell a másikkal...

Erre már én is rájöttem, igaz kicsit későn...
A saját káromon megtanulva...

Szeretem a hangját hallgatni...

A kis csipkelődéseit a gondolatait a nevetését...

Nagyon megnyugtatnak a szavai...

                                            €$@ß@

Egymásért...

Megölelni valakit, akit szeretünk...

Csak Rá koncentrálni...
A mozdulataira, a teste rezdüléseire...
Érinteni a bőrét, hallgatni a lehelletét...

Érezni az ajka forróságát...

Megvédeni bármitől, és bárkitől...
Minden bajtól megóvni...
Érte élni...

Mindig együtt lenni vele, testileg, lelkileg egybeolvadva...

Érezni a karja szorítását, a megnyugtató jelenlétét...
Boldoggá tenni...
Békességben, harmóniában élni vele, minden téren...
Nincs ennél csodálatosabb érzés a földön...

Igen, ez a szerelem... A boldogság...

Kell-e ennél több, egy embernek?

Köszönöm, hogy vagy nekem...

                                                       €$@ß@

Az írásról...

Igencsak termékeny időszakom van mostanában…
A blog írás terén...
Annyi minden felgyülemlett bennem, az elmúlt időszakban...

Ennek jó része sajnos szomorúság, és bánat...

De ahogy fogynak ki belőlem, az írás által, a keserű pillanatok...
Egyre több bennem, a kellemes érzés...
Ennek nagy részét a blogomnak köszönhetem…
Mert van hova kiírnom magamból a rosszat.

Hogy legyen helye bennem, Egyszer majd a Boldogságnak...

Mert boldogságból, nem lehet hiány...
Minden nap történhet, valami kellemes dolog...
Hol egy telefonhívás, hol egy találkozás...
Van úgy, hogy egy blog elolvasása, örömmel tölt el...
Máskor egyszerűen elég annyi…

Hogy rá gondolok, és minden szebbnek tűnik...

Viszont az írás az akkor is kell...
Már az életem részévé vált, az elmúlt pár hónapban...

A blog nélkül kicsit szürkébb, és üresebb lenne az életem...

Az elmúlt időben, majdnem abbahagytam a blogolást…
Valahogy hiába voltam tele mondanivalóval…
Egyszerűen a körülöttem lévők, nem nézték jó szemmel…
Pedig csodálatos érzések töltöttek el...
De a gyönyörök mellett ott volt a szomorúság is...

Most, hogy lezárult eddigi életem egy jelentős szakasza…

Valahogy nyugodtabban tudok írni...
Nem érzem már azt a szorító érzést a torkomban...

Ami majd minden nap, sírásra késztetett...

Most felszabadultnak, érzem magam...

De boldogabbnak nem...

Viszont mindentől és mindenkitől függetlenül…

Írni jó...

                                        €$@ß@

Az emberi vágyak...

A természetünkből fakad...

A másik testének, birtoklása iránti vágy...

Már az ősember is lebunkózta...
Majd hazavonszolta a lábánál fogva a nőt a barlangjába...
A leleményesebbje a hajánál fogva húzta...
Mondván úgy nem megy tele sárral, meg fűvel...

A nők pedig különböző praktikákkal érik el...

Hogy az általuk imádott férfit megszerezzék...
Az ágyukba vonszolják...

A testi kapcsolatra, mindenkinek szüksége van...

Kinek ilyenre, kinek olyanra...
Van aki elfojtja magában a vágyakat...
Képes hónapokon, éveken át szenvedni, kínlódni...
Belül önmagában...
Ezzel azt gondolván, ha nem gondolok rá...
Akkor nincs is szükségem a szexre...
Van aki megelégszik a felszínes dugásokkal...

De van akit csak a vad, szenvedélyes szeretkezés elégít ki...

Egyesek játékokat csempésznek bele az együttlétekbe...
Mások egyszerűen csak bebújnak a paplan alá, a sötétben...
Kinek éppen mire van szüksége...
A helyszínek is változnak...

A partnerkapcsolatban élők egy részét, nem feszélyezi semmi...

Szívesen kipróbálnak bármit, bárhol...
Legyen az akármilyen extrém helyzet, vagy hely...
Végül is a hiedelmekkel ellentétben...

Nem csak az ágyban lehet örömet szerezni a másiknak...

Ezt akár egy autóban, egy próbafülkében...
De konditeremben, vagy a természetben is megtehetjük...
Kinek-kinek ízlése szerint...
Viszont van aki ragaszkodik az ágyhoz...
Este fürdés után, lekapcsolva a villanyt...
Van, akinek szerelem nélkül...
Egyszerűen ösztönből is természetesnek tűnik a szex...
Viszont, szerintem, csak a partner elfogadása...

Érzelmeinek ismerete mellett, teljesedhet be a vágy igazán...

Egy szerelmi aktus alatt...
Az érzelemektől mentes szex...
Csupán a fajfentartáshoz megfelelő...

Ha valaki tényleg az igazi gyönyörre vágyik...
Megse próbálja csupán Ösztönből a szexet...

                                            €$@ß@

Miért sírsz...

Mama miért sírsz... Kérdezi a kisfiú az édesanyját.
Mert én Nő vagyok... Válaszolta az asszony.

Ezt nem értem... Mondja a kisfiú.

Ezt soha nem is fogod megérteni…

Válaszolta gyermekét átölelve...
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is...
Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

Minden Nő, ok nélkül sír.

Ez volt minden, amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett...
És még mindig kereste a választ...
Vajon miért sírnak időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Mindenhatót...
Mondd Uram, miért sírnak a Nők olyan könnyen?
Az Úr, elgondolkozva válaszolt...

Amikor a Nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.

Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja...
Mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi...
Akkor is tovább menjen...
Amikor már mindenki más feladja...
Hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa szeretteit...
Panaszkodás nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki...
Amelyekkel gyermekeit...

Mindig és minden körülmények között szereti...

Még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki...
Mellyel a párját minden hibájával együtt szereti és elviseli...
Azért alkottam a férfi oldalbordájából...
Hogy vigyázzon párja szívére.

Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja...
Egy jó társ, soha nem sérti meg a párját...
Mégis néha próbára teszi a Nő érzéseit...
Határozottságát és kitartását...
Hogy szikla szilárdan társa mellett áll-e?

És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson.
A könnyek kizárólag, csak az övéi.
Annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod...

Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ...
Vagy az alakjától, amilyen az ő formássága...
De még nem is attól ahogyan a haját viseli.

Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel...

Mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Ha ezt megteszed, valami csodálatos dolog fog történni.

Segíted a Nők önbecsülését!

HISZ MINDEN NŐ SZÉP... AKI SZERET!

                                                                  €$@ß@

Szalagavató....

Tegnap volt a kisebbik Fiam, Szalagavatója...

Ott hallottam ezt a számot...

Úgy érzem, helye lett az életemben...

Mint sok egyéb másnak...

                               €$@ß@