Ajándék

Illetlen betűk közé, őszinte mosoly mögé rejtem...
Mit szám, el nem mond...

Hogyan szeret, egy csöppnyi lélek egy kedves bolond.

Mi szememben csillan, nem könny...
Csendben kezedbe ejtem s mikor elillan....

Csak Te tudod, mit adtam Neked...

                                          €$@ß@

Aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Tudod, Magam sem értem, mitől lettem ennyire biztos...

Biztos Benned, és biztos Magamban.

Mintha szövetséget kötöttünk volna Mi ketten, valamikor egy másik életben...

Valahol az égben, az égiek adták volna áldásukat Ránk...

Persze azt mondják ez butaság...
Az Ég és a Föld összeér, nem kettő az...

De mégis...

Mintha egyikünk lenne az Ég, másikunk a Föld...
Vagy Te a Napsugár, én pedig az Eső...

Ketten Együtt, Örök szivárvány...

Vissza nem fordítható, szét nem választható.
Tudom, összetartozunk...

Nincs bennem félelem, hogy tévedek...

Hogy egyszer majd másképp lesz...
Egyszer, majd mást szeretsz.
Ha elmész is, viszel magaddal,
Nem, mert szeretnivaló lennék...

Nem, nem vagyok, csak Melletted vagyok az...

Más nem is ismer, másnak idegen...
Aki akkor született, mikor megszerettelek.
S Rajtam kívül Téged sem ismerhet más...
Amilyen Nekem vagy, az más számára idegen...

Mert aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Az Miattam, Értem született...

Mint ahogy Én, Érted születtem...

                                    €$@ß@

Fogadd el...

Fogadd el, eljövendő napjaim, elfeledve régi és jövőbeli vétkeink...

Elégetem magam, ha melegre vágysz, melléd bújva, leszek legszebb álmod…

Eléd borulok, ha utadat járod, takaród leszek, ha éjszaka fázol…

Kiáltás leszek, ha hangod már elhal, amikor öröm ér, ajkadon sóhaj…

Fátyol szemeiden, ha bánatos vagy, mosoly a szádon, mikor Rám gondolsz…

Ujjad leszek, ha simogatsz, könnyed, ha egyszer megsiratsz…

Csillagod leszek, ha sötét az éj, reggel a Napod, elhozom a fényt…

Te vagy minden gondolatom, papírom és tollam, mikor verseimet írom…

                                                     €$@ß@

Merj hévvel, szabadon szeretni...

Lassan közeledj!

S mikor szíved, megremeg, hajolj közelebb…
Mint szelíd szél a virágszirmot, oly lágyan érintelek.

Égető tűzként pezsegjen bennünk a tengerhullámként feltörő vér…

Mikor tested testemhez ér, éledjen benned erőre minden hajszálér.

Ölelj pillantásoddal, mikor feszülő combod átfonja derekam…

S ha már a kéj, ránk simul fergeteges erejével…
Maradjon meg belőle az a mindent túlélő…
Jelenünkben megrögződött legszebb pillanat.

Szeretlek…

Fogadd el mosolyom.
Fehér fellegekben szállni tudó szárnyamat.

Kívánlak, olyan féktelen vad szenvedéllyel…

Hogy ajkaidon vérpiros színűvé váljanak...
A sóhajtásból eredő parázsló szép szavak.

Keresem bőröd pórusát, a titkos helyeken rejlő izgató pontokat…

Mitől meghallom azokat a hangokat…
Melyek apró hörgésként tapadnak az ívben meghajló…
Őrjítő mámorra kiéhezett testedre.
S mikor gyertyalángként olvadunk egymás karjába porrá semmisülve…
Magamhoz szorítalak, hogy szinte fájjon...

Érezzem, hogy csak csókjaimat vágyod...

Feloldván béklyóid, ne gátoljon semmi...

Merj hévvel, szabadon szeretni.

Rád tekintek, s ha sírsz, lecsókolom szemeidről a földre pergő könnyeket!

Életteli perceket adok, mitől az élet, csodásabb és könnyebb.

Becéző mondatokat festek az égre, ha a csillagokba szállsz Velem…
Minden egyes gondolatunk, szélsebesen szelje át a felhőtlen kék eget.
Édes álmot hintek Rád, melyben földön túli színben játszik a boldogság…

Míg sodródunk a végtelen felé, ne törjön ketté ez a bűvös, szép varázs.

                                           €$@ß@

Méltónak lenni Hozzád...

Királynőm...

Míg Veled nem találkoztam, mást nem éreztem, mint vágyat.

Szerelmet soha.

Ahogy jobban megismertelek, rájöttem, hogy nem a szépséged vonz a legjobban.

A szívedből áradó jóság bűvölt el, azzal vonzottál Magadhoz.

Nem is értettem, mi történik velem.
S amikor végül valóságos testi fájdalom hasított belém...
Ahányszor Te elmentél mellőlem...
 
Akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok.
 
Először életemben.
Nem csak meghódítani akarlak, minden egyes nap...
 
Hanem, méltónak lenni Hozzád.
 
 

                                        €$@ß@

Volt egyszer...

Ha valaki majd egyszer el akarja mesélni a történetemet...
Arra fogom kérni...
Kezdje úgy...
Ahogyan a tündérmeséket szokás kezdeni...

Volt egyszer...

                                       €$@ß@

Negyven felett...

Negyven fölött szép igazán a Nő...

Akkor már kiül arcán a belső.

Meghozza gyümölcsét az élet...

Meglátszik, ki a finom, az érett.

Sokuk arcán, mennyei szépség ül...

Nőisségük kiteljesül.

Az értő szem, őket nézi...

Ki szerencsés, karjukban végzi.

                                                 €$@ß@

Biztos nem érdekel..?

Minden "csak vicceltem" mögött van egy kis igazság...

Minden "csak elgondolkodtam"-ban van egy kis kíváncsiság...

Minden "nem tudom" mögött van egy kis tudás...

Minden "már nem érdekel" mögött ott lapul egy kis érzelem...

                                                      €$@ß@