Aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Tudod, Magam sem értem, mitől lettem ennyire biztos...

Biztos Benned, és biztos Magamban.

Mintha szövetséget kötöttünk volna Mi ketten, valamikor egy másik életben...

Valahol az égben, az égiek adták volna áldásukat Ránk...

Persze azt mondják ez butaság...
Az Ég és a Föld összeér, nem kettő az...

De mégis...

Mintha egyikünk lenne az Ég, másikunk a Föld...
Vagy Te a Napsugár, én pedig az Eső...

Ketten Együtt, Örök szivárvány...

Vissza nem fordítható, szét nem választható.
Tudom, összetartozunk...

Nincs bennem félelem, hogy tévedek...

Hogy egyszer majd másképp lesz...
Egyszer, majd mást szeretsz.
Ha elmész is, viszel magaddal,
Nem, mert szeretnivaló lennék...

Nem, nem vagyok, csak Melletted vagyok az...

Más nem is ismer, másnak idegen...
Aki akkor született, mikor megszerettelek.
S Rajtam kívül Téged sem ismerhet más...
Amilyen Nekem vagy, az más számára idegen...

Mert aki Nekem a Te, az nem a véletlen szülötte...

Az Miattam, Értem született...

Mint ahogy Én, Érted születtem...

                                    €$@ß@