Lassan közeledj!
S mikor szíved, megremeg, hajolj közelebb…
Mint szelíd szél a virágszirmot, oly lágyan érintelek.
Égető tűzként pezsegjen bennünk a tengerhullámként feltörő vér…
Mikor tested testemhez ér, éledjen benned erőre minden hajszálér.
Ölelj pillantásoddal, mikor feszülő combod átfonja derekam…
S ha már a kéj, ránk simul fergeteges erejével…
Maradjon meg belőle az a mindent túlélő…
Jelenünkben megrögződött legszebb pillanat.
Szeretlek…
Fogadd el mosolyom.
Fehér fellegekben szállni tudó szárnyamat.
Kívánlak, olyan féktelen vad szenvedéllyel…
Hogy ajkaidon vérpiros színűvé váljanak...
A sóhajtásból eredő parázsló szép szavak.
Keresem bőröd pórusát, a titkos helyeken rejlő izgató pontokat…
Mitől meghallom azokat a hangokat…
Melyek apró hörgésként tapadnak az ívben meghajló…
Őrjítő mámorra kiéhezett testedre.
S mikor gyertyalángként olvadunk egymás karjába porrá semmisülve…
Magamhoz szorítalak, hogy szinte fájjon...
Érezzem, hogy csak csókjaimat vágyod...
Feloldván béklyóid, ne gátoljon semmi...
Merj hévvel, szabadon szeretni.
Rád tekintek, s ha sírsz, lecsókolom szemeidről a földre pergő könnyeket!
Életteli perceket adok, mitől az élet, csodásabb és könnyebb.
Becéző mondatokat festek az égre, ha a csillagokba szállsz Velem…
Minden egyes gondolatunk, szélsebesen szelje át a felhőtlen kék eget.
Édes álmot hintek Rád, melyben földön túli színben játszik a boldogság…
Míg sodródunk a végtelen felé, ne törjön ketté ez a bűvös, szép varázs.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése