Hinni kell benne...

Kedvesem...

Amikor még fiatalok voltunk, nagyon fiatalok...
Úgy érztük, semmi sem bánthat, mintha sebezhetetlenek lennénk.

Az egész élet előttünk áll, és nagy terveink voltak.

Nagy tervek, hogy megtaláljuk a tökéletes párt...

Aki minden tekintetben kiegészít Minket...

De az idő múlásával, rájöttünk, hogy ez nem is annyira könnyű...
S csak hosszú évek alatt jöttünk rá...

Azok a tervek, csak egyszerű tervek voltak.

Most nem szabad visszafelé tekintenünk, csak is előre...

Hinni kell benne...

Megtettenni a legtöbbet, amit csak tudunk, életünk során.
S majd egyszer, sok-sok év múlva...
Amikor is elérkezik idő, hogy visszafelé tekintsünk...

Boldogan mondhassuk Egymás szemébe...

Teljes Életet Éltünk.

                                           €$@ß@

Zita...

Kiáltani akarom, ki tilthatná másfél év után, hogy nem lehet...
Volt, hogy még súgni sem szabadott Királynőhöz illő Nevedet.

Még gondolni sem, pedig belül csak azt visszhangzom...
A hangos titkot, mely életem úgy édesíti... Édes Nevedet.

Nevedet, Édes, azt a pár szótagot, mely Királynői koronáddá  változott...
Ragyogó ékeddé... Nevedet, mely nem hagyja nyugodni lelkemet.

Lágy dallamként csendül a nappalokon át, beillatosít minden éjszakát...
S úgy tapad a számba, tüdőmbe, Te lettél a dobogás a szívembe.

Már majdnem Te, minden lélegzetem Veled itat és zsongat édesen...
Édes Neved betölti szívemet, s csak Te vagy Kedvesem nála édesebb.

                                                  €$@ß@