Vesszők helyett néha,
pontot kell tenni...
Ha hátrálnál inkább, csak előre menni...
Kéne, mert vágyakból nem épült semmi...
Nem kell csak bátorság, egy kis mákszemnyi...
Hát hajózzunk együtt most, kalandor szívek...
Majd rájövünk egyszer, hogy nehéz az élet...
De annak éljünk, hogy lesz majd még egyszer...
Elképzelt hajnalból, valódi reggel...
Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...
Inkább bolondként, haljak meg holnap...
Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...
Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...
Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...
Inkább bolondként, haljak meg holnap...
Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...
Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...
Lesznek még felhők, és lesznek még rossz álmok...
Mégsem kell félned most, én mindig itt állok...
Szunnyadó alkonyban, bíborszín szárnyakkal...
Bánatban boldogság, reménnyel, vágyakkal...
Hát most még ülj mellém, csendben a tornácra...
Hallgasd, a szél hívja, fák lombját násztáncra...
Ennyi csak, fényűzés, többé már nem kell...
Mert így lesz a hajnalból, valódi reggel...
Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...
Inkább bolondként, haljak meg holnap...
Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...
Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...
Hiába átkoznak, hívnak bolondnak...
Inkább bolondként, haljak meg holnap...
Mint megbánjak bármit ha, őszintén tettem...
Nem kell majd szégyellnem azt aki lettem...
€$@ß@
