Királynőmnek, egy csodás reggel után...

Szavakon túli a csend, melyben összeér a lelkünk...

Időtlenné szépül a tér, ahol összeölelkeztünk.

Legyen szent a Titok, melyben eggyé váltunk...

Hisz benne fogant az Élet, s szép közös álmunk.

                                                €$@ß@

Lelkemé, így lesz a lelked...

Benned vagyok, egyre csak benned...
A ritmus lüktet, felemel, elszédít, elernyeszt.

Színjózan részeggé itat a kelyhed...
Ahogy a tested örvénylik, eléget.

Húsom húsodban, nedvemet várja a nedved...
Mert lelkemé, így lesz a lelked.

Örök vagyok és elveszek...
Tisztítótűzben, megszül újra a szerelmed.

                          €$@ß@

A szerelem, befejezetlen...

Minden szerelmes úgy érzi, hogy valami hiányzik...

Mert a szerelem, befejezetlen.

Ez egy folyamat, nem egy dolog.
Minden szerelmes, elkerülhetetlenül hiányérzettel küzd.

Ne értsd félre...

Ez egyszerűen azt mutatja...
A szerelem, alapjában véve dinamikus.

A szerelem olyan, mint a folyó, állandó mozgásban van.

Magában a mozgásban rejlik a folyó élete.
Ha egyszer megáll, mozdulatlan dolog lesz belőle...

Akkor már nem folyó többé.

                                       €$@ß@

Amin, egyszer majd Együtt, jót mosolygunk...

Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó...

Mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok.

Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk...

Hamarosan nem lesz más...

Mint egy bejegyzésem a Blogon...

Amin, egyszer majd Együtt, jót mosolygunk...

                                         €$@ß@

Megtanítottuk egymást szeretni...

Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez Igazi szerelem.

S ha egyszer a távoli jövőben, találkozunk az új életünkben...

Boldogan fogok Rád mosolyogni...

S majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt...

Miközben megtanultunk szeretni...

                                                 €$@ß@

Te, ezt tetted Velem...

Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkal.

Lángra lobbantja szívünket és békét teremt az elménkben...

Észrevetted..?

Te, ezt tetted Velem...

                                                              €$@ß@

                              

A Férfiak is álmodnak Királylányról...

A szőke herceg, minden Nő életének fontos szereplője.
Szép, erős és bátor, és hófehér „lovon” érkezik.
A tökéletes partnerről való fantáziálás, nem csak a Nők sajátja.
Mi férfiak is egyre többen vágyunk...
Nyíltan vagy titokban...

Az Igazira, egy Igazi Királylányra...

A tündérmesék, lányoknak íródtak…
Éppen ezért a fiúk nem tudnak azonosulni vele.
Egy mellékszereplő, nem a fiúgyermek álma…
Így máshol keresik saját képzeletbeli karakterüket.
Az ő figyelmük elsősorban a szupererővel rendelkező hősökre irányul…

Akiknek a szerelmi élet sokad rendű, vagy nem is létezik.

Részben ezzel magyarázható, hogy míg a lányok a szerelemre…
A tökéletes partner keresésére nevelődnek…
Addig a fiúk inkább a stratégiai játék a nagy tettek…
S a bizonyítás vonzáskörében építik fel egyéniségüket.

Mára azonban ez a tendencia is megváltozott.

A nemi szerepek kiegyenlítődésének köszönhetően…
Egyre több illúzióról hullik le a lepel.

Tény, hogy Mi is el kezdtünk beszélni az érzelmeinkről…

S nagy részünk, ha nem is emlegeti…
De álmodozik az ideális partnerről.

Csak egy Igazi kell…

A nagybetűs szerelem „Feltétel” nélküli keresése…
Sok Férfi számára, még most is „furcsa” jelenségnek számít.
Nehezen egyeztethető ugyanis össze a férfiasságról alkotott képpel.
A független, érzelmileg nem birtokolható férfi képét…

Egyre többen utasítjuk el.

A westernfilmekből ismerős magányos hősök generációkat tettek boldogtalanná…
Mert képtelenek voltak megfelelni a „mindig erős, hős” szerepkörének.
A védelmező, de gyengéd érzelmektől mentes férfiideál…
Az évek során egyre inkább hitelét vesztette…

Ma már egyre többen vagyunk, akik büszkén mutatjuk ki érzelmeinket.

Nem sokat akarunk, hanem egyet, az Igazit.

Nekünk nem kalandra és trófeára, hanem egy Társra van szükségünk…
Akivel kölcsönösen támogatjuk és meghallgatjuk egymást.

Arra vágyunk, hogy választottunk, Igazi Társunk legyen…

Úgy figyeljen Ránk, mint ahogy mi Rá.
Futó kalandok helyett…

A szerelemtől boldog mindennapok lebegnek a szemünk előtt.

Ezért is keresünk és választunk, korban hozzánk illő Társat…

Ami, egy testi-lelki érettségre utal.

A tökéletesség kergetése könnyen oda vezethet…
Hogy az ember végül egyedül marad.

Tökéletes partner ugyanis nem létezik…

Hiába hajszolnánk eltökélten a hibátlant.
Az elképzelt ideálhoz való ragaszkodás…
A nagy Őt kereső férfiakra talán még inkább jellemző, mint a Nőkre.
Ők a tapasztalataikból…
S elképzeléseikből kreált Nőideált kergetnek…
Akinek a létezése, elég valószínűtlen.
Ezért, még ha ott is a láng az első találkozásnál…
Elég egy rossz válasz, egy hibás gesztus…
Hogy azonnal lelohadjon a kezdeti lelkesedés, és továbbálljanak.
A kompromisszumokra kevésbé hajlamos férfiak pedig…
Nem adnak lejjebb elvárásaikból…
S kitartanak a bennük élő fantáziakép kergetése mellett.
A folyamatos csalódás pedig egyre gyanakvóbbá teszi őket.
Egy szerelmi viszony az első perctől azzal fenyeget, hogy egyszer véget ér.
Az ettől való félelem pedig mindkét nem számára kétségbeejtő.

Nem a nagy Őt kell keresni, hanem az Igazit.

S ha megtaláltuk, könnyedén és kitartóan elutasítjuk az elmúlást.
A tűzre és az átütő, őrült érzelmekre állandóan szükségünk van…

Úgy is mondhatnám, magába a szerelembe vagyunk szerelmesek.

Ettől függetlenül indíttatásunk mélyen érzelmi alapú.
Mint valamilyen drogtól, úgy függünk egymástól…
S ez valójában így van...

Én, megtaláltam az Igazit…

                                                   €$@ß@

Férfiszemmel... Férfiak és a romantika.

Férfiszemmel...
Férfiak és a romantika?
Sokan egyből mondanák, hogy ilyen nem létezik…
De meg kell cáfolnom a hitetlenkedőket.

Mi Férfiak is tudunk romantikusak lenni…

Ha eltalál Ámor nyila.
Olyan dolgokra is képesek vagyunk…

Amiket legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna.

Él az emberekben sok-sok tévhit a romantikával kapcsolatba.
Rengeteg film szeretné megmondani, hogy mi a romantika.
Elkápráztatják a nőket szebbnél szebb képekkel…

A romantika szó hallatán mindenkinek beugrik valami.

Kinek egy csokor rózsa…
Gyertyafényes vacsora, csokoládé csodaszép csomagolásban…
Illatos, illóolajos gyertyafényes fürdő.

De valamiért, olyan álszentnek tűnik mindez.

Olyan, mintha csak az lenne a cél…
Hogy ágyba vigyék az elkábított Nőt.
Számtalan lényegtelen dolgot emelnek ki, és elenyészik az érzelmi rész.
Sajnos sokak számára, csak ezek a külső jegyek a fontosak…

Elfelejtik a valódi jelentését.

A romantika egy másik…
Sokak által el nem feledett arcát szeretném bemutatni.

Azt az oldalt, ami igazán közel hoz két embert egymáshoz.

Lehet, hogy itt is jelen vannak, a korábban említett külsőségek…

Viszont a cél különbözik.

Nem az a fő szempont…
Hogy egy hét egy nap, rosszabb esetben egy óra után lefektessük a Nőt…

Hanem az, hogy tényleg kedveskedjünk neki…

Örömet és szépséget vigyünk a napjaiba.

Mind a két fél életét megszépítik ezek a pillanatok.

Romantika minden, amivel önzetlenül megajándékozzuk a másikat…

Legyen ez akár egy szó vagy egy ölelés.
Jó visszagondolni azokra az időkre…
Amikor a férfiak tényleg törték magukat…
Hogy a szeretett Nő, akár csak szóba elegyedjen velük.
Bókoltak nekik naphosszat…

Ajándékokkal árasztották el Őket és tisztelték lényüket.

S itt a hangsúly, a tiszteleten van.
Ha, mára csak a külsőségek maradtak…

Akkor legalább, abban kéne profinak lenni.

Hihetetlen gazdasági háttere lett a szerelmemnek.
Valentin nap...
Ömlenek ránk a reklámok.
Vegyél csokit, ha szereted kedvesed…
Vegyél drágábbnál-drágább ékszert…
Vegyél meg minden bóvlit a kirakatok polcairól.

Fontosabb lenne egy tárgy, egy csóknál?

Sajnos ezt sugallják.
Virágárusok horror árakon kínálják sokszor aszott növényeiket...
Furcsa világban élünk.

Miért lehet az, hogy ennyire elsikkadt az igazi jelentése ennek a szónak?

Miért változott meg ennyire az emberek látásmódja?
Nincs idő a mai világban a kedvességre?
Sokkal egyszerűbb megvenni kedvesünk szerelmét…

Mint sem igazán tenni érte?

Férfi szemmel, nincs szebb látvány…
Mint amikor a szerelmünknek bókolunk…

S Ő, örömében, zavarában elpirul.

Hölgyeim, azt kell mondanom…
Ha így haladunk tovább, áldaniuk kell azokat a perceket…

Amiket igazán Önöknek szentelnek.

Álljanak a sarkukra és tanítsák meg párjukat a romantikára…

Higgyenek Nekem, nem halt ki a férfiakból ez az érzés...

Menni fog…

                                                €$@ß@