Szeretlek mint…

Egy álom szép szerelem...
Amely kilenc hónapja gyönyörűvé teszi az életem.

Szeretlek, mint...

S itt megállt kezem a billentyű felett...
Annyi mindent írtam az utóbbi időszakban...
S most hirtelen, nem találtam megfelelő hasonlatot...

Mert ahogy szeretlek, az semmihez nem hasonlítható.

Szeretlek, mint . . .
Kezdtem újra, a szavakat ízlelgetvén.
Már itt van, itt lebeg nyelvem hegyén...

De elakad az ujjam, nem írja, mit szívemben érzek Én.

Szeretlek, mint . . .
S most felszakad lelkemből az összes kép.

Szerelmünk tollamból életre kél.

Képernyót borzongó selymes folyamot igéz.

Szeretlek...

Mint szellő simogatását...
Mint hűs patak vizét...
Mint tavaszi nap sugarát.

Lelkem veled kel, veled köszönti az éjt.

Szeretlek...
Mint csobogó hárfadallamot...
Mint tenger hófehér tajtékát...
Mint ajkon libbenő mosolyt.

Szerelmem szerelmed öleli át.

Szeretlek...
Mint porban, eső koppanását...
Mint számban olvadó méz ízét...
Mint frissen meszelt fal illatát.

Létem lelked követi, amíg él.

Szeretlek, mint . . .
Még írnám, de elolvastam, mit ujjaim vetítenek elém...

S megborzongtam...

Ó Istenem, mily hamis az egész!
Tényleg nem adják vissza a leírt mondatok...

Mit egyetlen ölelésben, szemem csillanásában...

Ajkaim puhán suhanó játékában elmondhatok.

                      €$@ß@

Hallgass a szívedre

Én már látom, felismered ki vár, mint senki ezelőtt.
Most úgy kíván, ha szárnyai lehetnének, elrepítene téged, messze földön járhatnánk.
Hol nem futnál már többé a múltad elől, hol vágyaidnak új élet, új utat tör.
Nem kell, hogy félj!
Hogy karomba térj, távol mindentől.
Miért is titkolnánk, ezer évig vártunk, végre ránk talált.
Most választhatnánk.
Azt mondom, szívedre hallgass, meglátod minden álmod, egy perc és valóra vált.
Hallgass a szívedre, nem kell megbánnod, itt van már a pillanat, mi régóta várt.
Egyedül jársz az utadon.
Várok Rád.
Egyedül várlak szabadon.
Várok Rád.
Amíg élek én várok Rád.
Ilyen vad szerelem, sose volt azt hiszem.
Ilyen vad szerelem, csak bízz bennem.
Ugye látod, a szenvedély mi vár, majd mindent elsöpör, mi útjában áll.
Oly gyenge a szív, az ösztönnel erőtlen harcot vív.
Mert van, hogy az ember nem térhet ki a sorsa elől.
Mit éveken át épít, jön, más összetör.
De nem kell, hogy félj, most kapunk egy esélyt az élettől.
Miért is titkolnánk, ezer évig vártunk, végre ránk talált.
Most választhatnánk.

Azt mondom, szívedre hallgass, meglátod minden álmod, egy perc és valóra vált.

Hallgass a szívedre nem kell megbánnod, itt van már a pillanat, mi régóta várt.

CSAO MSZP...

Végső remény...

Százezer színes ábránd, kimondott szép szavak...

Együtt dobbanó szerelmes szív, s egy mozdulat...

Repülni késztet.
Míg bódít az érzés szárnyalok, s álomországra gondolok...
Hol a mesék sosem érnek véget.
Lennék vétek...
Könnyes, szép ígéret.
Lennék darabokra hulló perc, vagy égig érő jövő.

Érzéki vággyal éledő szenvedély, mi lelket felemelő.

Újult erő, mely a fényt kínálja, ha látja...
A sötétség homálya árnyékot hint a meghitt éjszakákra.

Lennék érted áldozat.

Bárány vagy vérfarkas.

Megkísértném sorsommal a jelent, s a múltadat.

Amit ma kaptam, azt holnap visszaadnám.
Kezemből etetnélek, még utolsó morzsám is megosztanám...

Ha tudnám... Leszel, s maradsz a végső merész remény...

Mely szerelmet ígér...

S mire ezeréves álmot hint a csillagporos éj.

                                                                                                 €$@ß@