Önmagad légy, s élj az álmodért...

Leszek napfény, mely beragyogja arcodat...

Óceán, mely elsodorja múltadat...
Föld, mely betakar mindenhol...

Szeretet, mely szívből dalol...

Tavasz, nyár, ősz vagy tél...

De Te, Önmagad légy, s élj az álmodért...

Légy a végtelen, mely olykor befogad...
Vagy aki akarsz, csak hagyd, hogy Én is az legyek...

De Őrülten szeress, hogy Én is, e földön boldog legyek.

                              €$@ß@

Tihany...

Tihany...

Ki ne ismerné Tihany községet, Veszprém megyében...
Sok helyen jártam már az országban…

De ehhez foghatót, alig-alig láttam.

Magyarország egyik legszebb fekvésű települése…

Látványos…

Táj és természeti adottságokban bővelkedő község…
A Balatonba nyúló Tihanyi-félszigeten.

Híres…

Ma már csak emlékként meglévő adottsága volt a helynek…

A tihanyi visszhang, vagy echo.

Amely a tihanyi apátság…
Valamint a Visszhang-domb között keletkezett.

Míg az utóbbi időszakban épült épületek…

A hang szabad, oda-vissza terjedését, nem gátolták.

Télen azonban még mindig megfigyelhető a jelenség…

 

                                         €$@ß@

A szemünkből a messzeség kilátszik...

Minden hazudhat öleléskor...

A heves mozdulatok, szemérmetlen mohósága éppúgy...
Mint a félszeg mozdulatok, megindító esetlensége.

Minden hazudhat öleléskor...

Az egyenletesen gyorsuló, szaporodó lélegzet éppúgy...
Mint az egyenetlen kivárás, hirtelen sikolya.

Minden hazudhat öleléskor...

Az ösztön, együgyű bőbeszédűsége éppúgy...
Mint a szellem csitította ösztön, megható hallgatása.

Minden hazudhat öleléskor...

Csak a szem nem hazudhat sohasem...
A szemünkből a messzeség kilátszik.

Az istenítően elkerekülőből éppúgy...
Mint a megadással lecsukódóból.
S ezen az ellentétek játéka sem segít.

A szemekből a messzeség, könyörtelenül kilátszik.

                                       €$@ß@

Mi lenne ha…

Először vágynunk kell rá.

Akár a csókra, a testi szerelemre.

Azt sem valljuk be először önmagunknak.
Szinte félve gondolunk rá…

Mi lenne ha…

Ám meglehetősen gyakran.
Mind gyakrabban.

Álmodozunk róla, tervezgetünk...

Tüzes képeket látunk.
Fájjon rá a fogunk, és akkor megváltozunk.

A szüntelen változásban, örökre fiatalok maradunk.

Majd meglátjátok.
Csak ne siessük el.
Akik ismerik a csók titkát, tudják, hogy igen fontos…
Talán a legfontosabb benne a tempó.

A lassú szívverés.

A váltakozása maga az élet…
A természete a szerelemhez hasonlít.

Nem a szenvedélyhez, hanem a szerelemhez…

Mely alaposan szemügyre veszi szerelme tárgyát…
S Önmagát is mielőtt nyilatkozna.

Mint szerető, éppúgy rettegünk a tévedéstől…
Mint a visszautasítástól.

Semmiképp sem szeretnénk a szerelmünk elriasztani…
Óvakodunk szerelmünk megsértésétől…
S ezzel önmagunkat a kezdet kezdetén elvágni attól…

Amire a világon a legjobban vágyakozunk.

Kívánnunk kell a változást, hogy megvalósuljon.

De tudnunk kell azt is, hogy mit akarunk.

Tehát, előbb nézzünk szembe Önmagunkkal…

                           €$@ß@