Egyáltalán nem illik Rám...

 

 

 

 

 

Listákat írogattok a fejetekben arról, milyen is az ideálotok...

A legidétlenebb szempontok szerint...
A haja legyen barna, édes a hangja...
Legyen éles eszű, lágyszívű, jó humorú, nevettessen meg...
Akár, mint az óvodában...

Az emberek nem bevásárló listák.

Mindig is az-az ember akartam lenni...
Aki ráébreszt Téged erre.
Találkozni egy olyan Nővel...
Akinek a fejében meg van ez a lista...

S egyáltalán nem illik Rám...

Megmutatni Neked...

Eddig nem tudtad igazán, mit vagy kit is kerestél.

Aki az ellenkezőjét állítja, s el is akarja a másikkal hitetni......
Becsapja magát.

Ezt senki sem tudhatja igazából.
Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.

                                 €$@ß@

Mindketten...

 

 

Én, vagy Te akartad, netán mindketten...
Esetleg a véletlen, hogy titkon a kezedhez érhettem..?

A sors játszott csupán merészen, kedvesen, sután...
Fel sem mérve, vétkezem, önálló életre kélt két kezem.

Nem érdekelve, hogy látja más, éreztem lesz majd folytatás…
Amit tesz, most tán tilos, ha leírnék mindent, pirulna a papiros.

Olyan volt tenyérben a tenyér, mint éhes rabnak a falat kenyér...
Mohó szájként a kis kezed, érintésemre éhezett.

Gyöngéden nyílt fogásra kacsód, folytatása lágy puha csók...
Kemény… Férfi ujjam azt várta csak, hogy belefúrjam.

S ott, izgalmas forró nászba fonódtak ujjaink egymásba...
Majd újra nyíltak, és újra zártak, újfent ujjongva a vártnak.

Mint két őrülten epedő, világ szétválasztotta szerető…
Ki végre Egymásra talált…

                                 

                                  €$@ß@

Álmodom…

 

 

 

 

Odakint a tél megrázza takaróját, földre simulva…

 

Tisztán, bűntelen, menyegzőre készülődve...

 

Betakarván szívünk, körbe-körbe mindörökre.

Látod, Én is tudok…

 

Érted…

 

Újra lenni, bűntelen-bűnösen…

 

Én, ki oly sokat tékozolt..!

 

Naponta, újra-újra annyit tenni…

Amit a szerelem belőlem felhozott.

 

Az ártatlanság, nem terem magától…

 

Szeretet kell hozzá, féltés…

 

Csak így képes, széthinteni magvait.

Lásd, kinyílik az ember önmagától…

 

Ha van kiért élni mindennapjait.

 

Hinnem kell…

Hinni, hogy minden úgy jó...

Ahogy megadatott annyi tegnapon.

S mire belepi az új hó a régi utcát…

 

Már jobbik Önmagam adhatom.

 

                             

                               €$@ß@

 

 

Ez mind-mind, Te Magad vagy…

 

 

 

 

 

Sok ember él Benned…

De a Nő, mindegyik tud lenni...

Meg tudsz szépülni…

Meg tudsz szelídíteni, ha kell, mint a vadlovat.

S bátorítani, ha elbizonytalanodnék...

Boszorkány, mágus és Hófehérke tudsz lenni…

Akibe nem csak a Királyfi…

De mind a hét törpe szerelmes volt.

Társ…

Harcostárs...

Bajtárs…

Cinkostárs...

Sorstárs…
Anya...

Elképesztően sok szerep ez…

S ez mind-mind, Te Magad vagy…

Egy, egyszemélyes színtársulat.

 

               €$@ß@