Jegyünk, Egymás mellé szól…

Volt idő, míg azt hittem, túlkésőn találkoztunk…

Akkor azt hittem, hiába láttam meg Benned mindazt…
Mit másban nem találtam, s hiányoltam…
Úgy tűnt, éppen csak egy perccel késtünk le arról…

Hogy együtt többek legyünk…

Nem osztozhatunk…
Azt hittem, nem lehet…
Hiába nyújtanám feléd kezem…

Jegyed más vonatra szól…

Tudtam, hogy Te is nézel…
S elkapott tekintetedben…
Mintha Magaddal vinnéd álmaim kulcsát...
Mindazt, mire mindig is vártam…

Most már tudom, Te vagy az, akire vártam…

Nem tűntél el, mindig megtaláltál…
S azt is tudom…
Időben ott leszek, nem késhetek, nem kések el…

Te is Rám találtál…

Igen…
Csak egy perc kell, épp csak egy perc…

Mert Együtt többek vagyunk…

Senkivel nem osztozunk…
Mert nem lehet…

S Te megfogod, feléd nyújtott kezem…

Hiába küzd "Más" ellene...

Jegyünk, Egymás mellé szól…

                                          €$@ß@

Nem szembe menni kell... Vállalni..!

Lehet-e folyónak  tiltani, ne áradj...
Lehet-e mondani, maradj a medredben, gátat ne szaggass.

Lehet-e a szélnek tiltani, haragoddal, fákat ne tépdess...
Út porát szemembe ne kavard, abba könnyet sose csalj.

Lehet-e szívnek parancsolni, ha az lángra kapott...
Szóval csitítani, az érzésnek, gátat állítani.

Nem szembe menni kell...

Boldogan Vállalni..!

                                     €$@ß@

Hiányzol...

Még mindig azt hiszem, nem adtam eleget...

S Te még mindig, vársz valamit...
Tőlem...

Valami megfoghatatlant...

Valami olyat, ami arról mesél...
Halálosan vágyom Utánad...
Meghalok Nélküled...
Álmatlan éjszakákon, gondolatban, mindig Nálad járok...
Nélküled szenvedés az életem...
Elemészt a vágyakozás....
Nélküled gyötrődés minden nappalom, és minden éjszakám...
Valami ilyesmit vársz Tőlem...

Ilyet vársz Tőlem..?

Ez, mindig is így volt...

Kimondva, vagy kimondatlanul...

De most, "csak" a hiány pillanatairól mesélek...
Azokról a pillanatokról, amelyikekben felnagyítva látom a távolságot...

A hiányod pillanatairól...

Amikor úgy érzem...
Nem vagy Velem...
Mikor hiába kereslek...

Olyankor nem a vágy, a hiány bánt...

A hiánytól nem találom a helyem...
Mintha a karom ölelésre tárnám, és csak a semmit ölelném...
Mint mikor az ember megszokja, hogy van szíve...
S ha egyszer nem találja, nem vágyik utána...

De nélküle nehéz az élete...

Mint mikor egy ember hirtelen elindul...
Azt sem tudja hova, miért, csak szabaduljon az űrtől...
Ha maradna, ha nem indulna...
Ha megvárná a következőt...
Azt a pillanatot, mikorra az előző pillanat meghalt...

Akkor megtalálná a helyét, a szívét...

Ölelő karja sem tátongna üresen.
Egyre több a pillanat, amiben benne vagy...

S egyre több a hiányod pillanata...

Ha egyszer a pillanat közel hozna...

Akkor, az biztosan szép pillanat volna.

                            €$@ß@

Légy a Társam, a vágyam csak ennyi...

 

Valahol, a lelkem mélyén kerestelek Téged...

Mire Rád találtam, elmúlt, negyvenkettő évem.

Elveszett időnket, nem pótolja semmi...

De most légy a Társam, a vágyam "csak" ennyi.

 
 

                                           €$@ß@