Igaz a mondás!
Nagyon sok, s talán minden, a szavakon múlik.
Melyeket idejében kimond, elhallgat,
vagy éppen leír az ember…
Ritkán tudjuk, melyik szavunk, cselekedetünk jelent be,
Végzetesen visszavonhatatlan változást,
Egy emberi kapcsolatokban.
€$@ß@
A sors akkor állít minket nagy döntések elé,
amikor a legkevésbé sem számítunk rá.
Ilyenkor derül ki.
Elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket.
Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna.
Nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre.
A próba nem vár.
Az élet nem néz hátra.
Azt mondod, látod és azt mondod, érted.
De azt, hogy miért van, mégis újra kérded.
Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát,
De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát.
Mert szemeddel mindig a távolt kutattad,
És a célokat mindig másoknak mutattad.
Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája,
Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban.
Nem.
Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni,
Meg kell tanulnod most önmagadra nézni.
Te magad változz, hogy a titok örök fénye,
Felragyogjon Benned és felébredjél végre.
Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra,
És a legmerészebb álmaid válnak valóra.
Editnek, hogy érts...
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.
Amíg szereted, fájni is fog a hiánya.
Ez nem baj.
Attól még elengedheted.
Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted.
Ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk:
Fájdalmas!
Ha nem fájna:
Nem is szerettük...
Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűlt.
Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent.
Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni.
Szállni, a maga útján.
Abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt, mindig hiányzik.
És fáj.
