Mely hozzád vezetett...

Ülj az ölembe, s nézzük együtt az utat, mely Hozzád vezetett...
Ne törődj most a kitérőkkel, Én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet...

Leolvasztotta a Szerelmed, a lelkemre fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de mindig is szerettem az utat...

Mely Hozzád, s a szívedhez vezetett.

                                  €$@ß@

Amit a szívünkkel, szépnek látni akarunk...

A szépség fogalma, folyton változó...

Örök és mégis mulandó...
Megfogható és megfoghatatlan...

Reményteli, csodálatos...

Egyszerűen, vagy szerencsére...
Egyénfüggő kérdések sokasága.
Mint ahogy Mi is azt látjuk Egymásban szépnek...

Amit a szívünkkel, szépnek látni akarunk...

De erre mindenkinek megvan a maga belső...

Sok esetben, másra nem tartozó válasza.

                        €$@ß@

Embernek lenni...

Ma Valaki azt mondta...

€$@ß@ "Birka türelmed van" ehhez a Lányhoz...

Igaza volt..!
Én egy olyan Ember vagyok...

S az "Embert" nem akár miért írtam nagybetűvel...

Mert van olyan Barátom, aki azért szeret...
Mert Embernek tart...
Őszinte Embernek...
S ez jó érzéssel tölt el.
Most úgy szerettem volna kezdeni a mondatom, hogy...

"Azaz igazság..."

De valamikor régen, mélyen Belém ivódott egy beszélgetés...

"Ha valaki így kezd egy mondatot, hogy...
Azaz igazság... Na, akkor kezdődik a hazugság..!"

Szóval,  nem csak Vele vagyok őszinte...
Hanem, Mindenkivel.

Visszatérve az előző gondolatmenethez...

Én egy olyan ember vagyok...

Akinek meg sem kottyant eddig ez a várakozás...

Tudod, ha tudom, hogy hová tartok, s mi vár Rám...

S Te ezt nagyon is jól tudod, mire nem lennék képes Érted...

Ennél sokkal, de sokkal több időre is telne.

De az is Igaz Rólam...

Ha fogalma sincs róla, hogy hová és minek is rohanok...
Akkor azt sincs türelmem kivárni...

Míg a közlekedési lámpa zöldre vált.

                              €$@ß@

A legbecsesebb érték...

Kedvesem...

A boldog, viszonzott szerelem, a legbecsesebb értéke a világnak...

Nem hever úgy, mint kavics a parton..!
A közönyös járókelő nem szedi fel, egyszerűen elmegy mellette.

S az sem adatik meg mindenkinek, hogy felismerje...

Pedig mindenki előtt ott hever, legalább egyszer.

                           €$@ß@

Szavak...

Számtalanszor becsaphatják testem és a lelkem...
Feltámadok Én újra, csak időt kell nyernem.

Időt a szenvedéshez, időt a haraghoz...
Időt a békéhez és időt a Szavakhoz.

Mert a Szavak nem csak betűk, sokkal többek annál...
Tudod Kedvesem, a Szavak, Igéretek, a Reményt adják.

A szó, mára nem szent, de Én szeretném azt hinni...
A Szerelmem ajkáról, csak Igaz fog születni.

Ne legyen ilyen a világ..! A Szavak többek legyenek mint szavak...
A szemembe s a hátam mögött, ne legyen más jelentés és alak.

                                                €$@ß@