Ma, egy kicsit csendesebb lett minden, a fákon a levelek friss nesze…
A madarak hangja szomorúbb lett...
Más stílust váltott, egy szerelmes Veszprémi éneke.
Ma, egy kicsit minden céltalan lett…
A "mindig szépre váró" reggeli ébredés…
Egyszerre a csillagokat figyelni, hisz Te is ezeket nézed…
Az esti szél tenyerébe temetni arcom, mert a hűvösét Te is érzed.
Ma, egy kicsit minden megfakult…
Fölöttem, könnyes szemmel bámult, közömbös csillagok…
Sápadt és gyorsan tűnő telihold, alig fényesebbek a nappalok…
Ma, megint nem volt kedvük tündökölni.
Mert Te megint tétovázol, s még mindig nem vagy itt.
Tudom, nem ezen múlik...
De mondd, mennyi versemnek kell még megszületni...
Amíg nem leszel végre, végleg itt..?
€$@ß@
