2010. január 20., szerda

Soha ne add fel az álmaidat






Soha ne add fel álmaidat
Tűnjön bármilyen végtelennek az út!
Nem adhatod fel vágyaidat,
ha szíved valóban valahova húz.
Küzdj ha kell, izzadj, tanulj rendületlen.
Saját magad legyen a példaképed, az egyetlen.


Ne törődj azzal mit mondanak mások.
Ne foglalkozz az irigyekkel,
Csak menj, ha hívnak az álmok.
Ne nézz hátra, ha kinevetnek,
Vagy, ha ujjal mutogatnak rád.
Tégy úgy, mintha erős lennél és semmi sem fáj.


Legyél költő, színész, énekes...
Mit álmodban újra és újra látsz.
Legyél különleges és érdekes,
S vívd meg odáig a sok csatát!
Ne bánd, ha rámegy a fél életed,
Csak menj, merre a sors elvezet.


De tudd: erősnek kell lenned
És hinned kell önmagadban!
Bíznod kell és egy percig se csüggedj,
Ha elbotlasz néhány akadályban.
Soha ne add fel, menj az álmaid útján!
Menj, ne késlekedj, a vágyaid várnak már!



Mióta nem vagy...






Mióta nem vagy eltűnt lelkemből a fény,
Csenddé szelídültek bennem a dallamok.

Mindenben és mindenkiben Téged kereslek,

Utánad szállnak a fájó sóhajok.
Gyakran nézek fel az égre,
Valami képtelen csodát várok szüntelen.
Csodát, amiben megnyílna az ég,

S a fényből előtűnve Te jönnél felém csendesen.

Mosoly lenne az arcodon,
Melyből ragyogna rám a szeretet.
Futnék, rohannék hozzád,

S megfoghatnám végre újra a kezed.

Tenyeredbe simítanám arcom,
Hogy érezzem a bőröd bársonyát,
De érintésed helyett csak a szél simogat,
Az dúdolja fülembe az elmúlás dalát...
Lehunyt szemmel állok a dermedt némaságban,

Várom azt, ki tudom, nem jön soha már,

Aki elvitte az ünnepeim fényét,
S, aki nélkül olyan vagyok,

Mint egy szárnyaszegett madár...



Őrangyal...






Szeretném, ha én lehetnék a Te őrangyalod,

Sötét éjszakába felfénylő csillagod.

Egy halk suttogás a kongó némaságban,

Egy szelíd dobbanás szíved ritmusában.




                                                                           €$@ß@

TE hogy döntöttél...Boldog vagy ?





Életünk, minden pillanatában döntünk.

Döntünk arról, hogyan akarunk élni, mit szeretnénk elérni.

Kikkel barátkozunk, hogyan érezzünk
A tudatos gondolkozás egyik alapfeltétele...
Mikor, vágyaink határozzák meg, döntéseinket.

Döntéseink eredményeképpen alakul az életünk.

Sajnos kisgyerek, korunkban elhagyjuk...
Illetve a neveltetésünk során elvesztjük a tudást,
hogy tudjunk arról, mi a helyes döntés a számunkra.
Mikor megszületünk, és a szüleinkkel élünk,
akkor ők döntenek helyettünk.
Aztán kikerülünk a nagybetűs életbe, és ránk szabadul a döntéskényszer.
Ilyenkor sokszor nem ismerjük fel, a nekünk legmegfelelőbb, döntési helyzeteket.

Sokáig én sem ismertem fel...

Hogy a SAJÁT MAGAM FELELEK minden döntésemért.
Sokszor mást hibáztattam azért, ahogyan alakult az életem.

Mostanában sokat jut eszembe a múltam...

Jönnek elő az emlékek.
Mikor, hogyan döntöttem.

Hogyan döntenék most, ha visszamehetnék?

TE hogy döntöttél?
 
Boldog vagy?              
 
                               €$@ß@

Küzdeni az elmúlás ellen...





Az igazi szerelem,

minden áron, fenn akarja tartani magát.

Küzd, az elmúlás ellen.

E küzdelmében a legjobb,

a leghelyesebb utat találja meg.


                                                                         
                                                                               €$@ß@ 

Meg kell tanulnod, Várni...




Hihetetlen, mennyi minden összefügg az életben.

Minden tettnek van következménye.

Remélve, hogy pozitív dologról van szó...
Akkor ezek a tettek teszik, boldogabbá a napokat...

Tiszta szívemből, arra kérlek...

Légy türelemmel, szíved rejtelmei iránt.

Igyekezz úgy szeretni e titkokat, akár a lezárt szobákat...
Vagy az idegen nyelven írott, titokzatos könyveket.
Ne kutass, olyan válaszok után, amelyeket nem kaphatsz meg,
mert nem tudnál együtt élni velük.
Az egyetlen cél, hogy megélj mindent.

Élj hát most a kérdéseknek!

S így fokozatosan, anélkül, hogy észrevennéd...
Egyre közelebb kerülsz ahhoz a naphoz...
Amikor majd választ kapsz mindenre.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen.

És amint egyszer megérted...
Türelmesnek lenni annyi, mint szeretni,
és szeretetben lenni annyi, mint imádságban élni.
Akkor mindent megértettél.

Meg kell tanulnod hinni és a megfelelő pillanatra Várni.


                                                                 €$@ß@





Pillanatok sikere...





A jelentőségteljes pillanatok száma...
Meglehetősen kevés az életünkben.
Általában véget ér, mielőtt még elkezdődne...

De, néha megvilágítja az előttünk álló jövőt.

S akinek köszönhető e pillanat...

Nem tudjuk többé feledni.

Kétségtelenül nem létezik egyéb, mint a jelen pillanat célja.


Az ember élete, a pillanatok sikerén múlik.


Ha valaki megérti a jelen pillanatait...
Nincs már tennivalója, nincs mire törekednie.


                                                                                          €$@ß@

A legjobb dolgok...




A legjobb dolgok, mindig a közelünkben vannak.

A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben.
A virágok a lábunknál, a munka a kezünkben.

Az Igazság ösvénye előttünk.

Ne kapaszkodjunk a csillagok felé.

De becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat.

Abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség,
és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.

                                                 
                                                            €$@ß@




Fontos döntés előtt...





Bármikor, ha nagyon fontos döntés előtt állunk...

A legjobb a megérzéseinkre és az indulatainkra hallgatni.

Mert az észérvek...
Megpróbálnak, általában eltántorítani minket, az álmainktól.

Mondván, még nem jött el az idő.

Az ésszerűség, fél a vereségtől.
Az ösztönösség viszont, élvezi az élete,t és annak kihívásait.

A szerelemben szó sincs kompromisszumról.

Az inkább egyfajta kiteljesedés.
Igen, a szerelem kapcsolat a "Mi" megszületésével jön létre.
Ami egyben az "Én" feladásával jár
De ezt ne úgy éled meg, mintha kompromisszumot kötnél.

Akkor válsz, a társaddal eggyé...

Ha meglátod benne, önmagad.


                                                                   €$@ß@



Csak akarat kell hozzá...





A változás, mindig egy határozott döntéssel kezdődik.

És egy önvizsgálattal folytatódik.
Mi az, ami téves beidegződés bennem?

Mely gondolataimmal korlátozom,
a boldogság szabad áramlását életemben?

Melyek azok a területek, amelyeken hiányt szenvedek, vagy fájdalmaim vannak?
Minden teremtés alapja, egy gondolatfolyam.
Egy olyan meggyőződés, amely pozitív, vagy negatív irányba vezeti életünket.

Ha változtatni akarsz...

Nincs más feladatod, mint átértékelni e téves, beidegződéseket.
Ártó ismétlődések helyett...
Az álmaid, és vágyaid beteljesülésében vetett hited befogadása, mindennapjaidba... és bármit elérhetsz.
Bármit.

Harmóniát nyer az életed, besétál hozzád az Igazi.

Meggyógyulsz kívül és belül.
Megtalálod a Forrásodat.

Ne mondj le magadról!

Minden gödörből ki lehet mászni, csak AKARAT kell hozzá.

És bátorság, amely az ismeretlen felé hív...

                                                     €$@ß@

Jönnek Újak...







Az égen a szelek szárnyán,
A földön az utak hátán,
Ha tűz van, az épp elég,
Mindig úton a víz felé.
Ha kérnéd, megmutatnám,
Ha tudnád, én se tudnám,
Hogy a végtelen mennyit ért,
Nem haragszom semmiért.
Minden alkalommal egyre jobban félsz,
Nekem meg egyre jobban kellesz,
Minél messzebbre érsz.
Néha fogsz és a magasba viszel,
Onnan dobsz le a földre, hogy ezer
Kis darabra hulljak,
De aztán, újra összegyúrnak.
Megmutatod, amit senki se láthat,
Sorsom tépett képei fáradt,
Színes lángra gyúlnak...
Majd jönnek újak.
Jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...
Majd jönnek újak...









Méltatlanul...




Méltatlanul bízunk, méltatlanul adunk,
méltatlanul hiszünk, méltatlanul szeretünk...

Minden egyes nap.

Mert olyannyira nagyon azt szeretnénk,
ha igazán létezne mindaz, amit elképzeltünk.

És mégsem.

Egyszer aztán nem bízunk, és nem hiszünk többé.

Akkor sem, ha az a valaki, méltó volna rá...

Mert már olyannyira belénk égett,
a méltatlanság-érzése, a méltatlanság-félelme...

Hogy elveszítjük a bizakodás és hit képességét.
 
                                     €$@ß@
 
 

Amikor szemeidbe nézek...





Amikor szemeidbe nézek, tekinteted örökre megragad,
Csillagfények gyúlnak egy néma pillantás alatt.
Szemed csillogása többet mond ezernyi szónál,
Tudom mit akarsz mondani, mielőtt még szólnál.


Amikor szemeidbe nézek, látom a jövőt,
A múltat, a jelent és az elkövetkezendőt,
A fájdalmat, a szenvedést és vágyat a jobbra,
A reményt, az örömet, mit a szebb jövő hozna.


Amikor szemeidbe nézek, társamat látom,
Hűséges, kitartó, gyönyörű, szerelmes párom,
Aki után ösztönösen, egyre jobban vágyom,
Ki betölti gondolataim és minden álmom.


Amikor szemeidbe nézek, hűséget látok,
Amely minden bajon, sötét nehézségen áthoz,
Ami két dobogó szív közt a legerősebb kapocs,
Mi reménytelenségből, kétségből is mindig visszahoz.


Amikor szemeidbe nézek, látom a vágyat,
Karjaid ölelésre, édes csókokra a szádat,
Érzem kezeid szorítását, halk sóhajtásod,
Szerelmedet, mikor fejemet a válladra hajtom.


Amikor szemeidbe nézek, minden más megáll,
A gondolat az értelem nemesen félreáll,
A vágy bennünket fogva tart, szerelem átölel,
Csak dobogó szívedet hallom a szívemhez közel!




                                                                                           €$@ß@