A szemed a lelked ablaka...
Melyen át kinézel a világra és így szólsz..
Nézz Reám..
De Te találtál, egy hasonlóan nyitott szemű lelket...
Aki szintén szabadon tekint a szemedbe..
Olyan csodálatos dolog történt...
Ami semmilyen más körülmények között nem..
A lelkünk találkozott és összeolvadt...
Mert a lelkünknek nincs határa...
Nincs vége, sem hossza, sem kezdete, sem vége...
Lelkünk, egyé vált...
Összeolvadt, mint csókjainknál a lélegzetünk...
Mindennap elengedek valakit, vagy valamit a szívemből...
Csak TE maradsz ott, mindig mozdulatlan.
Olyan vagy Nekem mint égen a Sarkcsillag...
Örök és mozdulatlan.
Örök, ebben a kusza, állandóan változó világban...
Változatlan, ebben az állandó változásban.
Ha a lelkem tele van zűrzavarral és káosszal...
Te vagy benne a Rend.
Ha a sötétség bugyraiban járok...
Te vagy az Én lámpásom, egyetlen reményem.
Te úgy fogadtál el, amilyen vagyok...
Te sohasem ítélkezel...
Te soha nem büntetsz...
Tudom, hogy megérted bennem azt is, amit még Én magam sem.
Ha Én vagyok benned a Férfi...
Te vagy bennem a Nő...
Ha Én vagyok a Vágy...
Te vagy a Beteljesülés.
Minden vagy nekem és semmi, de egybevéve az egészet...
Behunyom a szemem és érzem, érzem az érintésed.
Soha senki így nem érintett, mint Te...
Soha senki így nem ölelt, mint Te.
TE vagy Nekem, maga az örök szerelem...
Te vagy az út, a napsugár, a fény.
Te vagy az első és utolsó reményem.
Ajkamon halk sóhajjal pillék szárnya rebben...
Ahogy Én mondom, nem mondhatja soha senki szebben...
Csak ölelj, ne engedd el a kezem...
S Én halkan súgom, forró szenvedéllyel a neved.
Napsugárral lehelek csókot a szádra...
Hopp!
Itt egy apró harmatcsepp...
Derengő hajnal, édesen kacagó lánya...
Táncoló kis szivárvány, boldog színek karneválja...
Holdfénnyel kergetőznek fényes csillagok...
Nézz rám Királynőm...
Ez mind-mind, Én vagyok.
Ne engedj el, őrizz!
Tovább nem harcolhatok...
Szívemet adtam, szívedért cserébe...
Szerelmedért, Igaz Szerelmet Adok.
