Szorít s ölel a vágy...

Szeretsz...

Mégis könny hull szemeidből, mikor suttogva mondod.

S ezek az édes gyönyörű dombok…

Ismét  földrengést  játszanak az ujjaim alatt.

Szeretlek...

Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át, megérezheted, ha akarod...
Amint meghatódtam, hogy sírok belül.

Friss lombkoronák zúgása csapta meg egyszerre a fülünk...

S hogy mit daccal és gőggel zártunk ki...
Most újra betör hozzánk, s a nyakunkba ugrik...

S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.

                                                 €$@ß@

Titkaink... VI.

S mégis, mégis és ismét újra...

Akarod, nem akarod...

Mégis kell, hogy szeresselek, s hogy Te odabújj...

Minél közelebb...

                                      €$@ß@

Ha jönni látlak...

Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden, tűz fut végig testemen.

A hangod zenéje csaknem alélttá tesz, éget és borzongat...
Mintha jégdarabbal érintenének.

Remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng a füleimben...

Könnyek gyűlnek szemeimben, de mégis nevetni szeretnék örömömben.
S ha beszélek hozzád, akkor Te kíváncsian figyelsz...

Ha szemeidbe nézek, szerelem sugárzik belőle...

Mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom...

Mikor Velem vagy, azaz élet, és mikor menned kell, az gyötrelem.

                                         €$@ß@

Édes kín...

Forró tenyeremmel, szemérmetlenül simítottam…

Reszkető testedre ingerületeket.

Miközben nyelvemmel, köldöködnél körözve…

Édes kínba feszítettem, elhaló leheleted.

Hogy idomíthassam magam alá…

Zabolázatlan ágyékod gyönyörét...

                                          €$@ß@

Én megtaláltam a kincsem...

Tudod Királynőm…

Ma hajnalban, hangos madárcsicsergésre ébredtem…
S az jutott eszembe…
Bizony igaz, a gondolat, teremtő erővel bír.

Tud boldogtalanságot, és boldogságot is adni.

Ő alakítja kényére-kedvére az életünk.
Tudja a fájdalmat elfeledtetni, s örökre életben tartani.

Hát, vigyázz a gondolataidra…

Ne engedd őket sötét sikátorokba.

Vigyázz rájuk, hogy a boldogság oldalán maradjanak…

Ott eresszenek mély gyökeret.
Lehet, hogy látod rajtam…

Boldog vagyok.

S azt hiszem, jól látod.

Azért vagyok boldog, mert Én megtaláltam a kincsem.

S ez a nem várt öröm, bearanyozza az életem.
Olyan ritka pillanat ez az életben…
Pedig születéstől kerestem az igazi kincset…

Kerestem az igaz barátot, az igaz szerelmet.

Oly rég óta kerestem, hogy az óta már megtanulhattam volna…
Nem vagyok kincsvadász…

Csak nagyon ügyetlen kincskereső.

Mondják, aki keres, az talál.
De sokan soha nem azt, amire vágynak…

Igazgyöngy nagyon keveseknek adatik.

S aki talál, annak is csak nehézségek árán sikerül.
Én sokáig kerestem…
Hát hogyne lennék boldog…

Mikor Benned, nem várt kinccsel találkoztam.

                                        €$@ß@

Titkaink... V.

S csókodra csókom a felelet, vágyaktól izzó gondolat...

De Te érzed, már rég elvesztél...

Nincs, de nem egy... S csókra csók a válasz, a felelet...

S perzsel a leheletem, ahogy hozzád ér...

                                          €$@ß@

Végtelen szerelem...

Szeretnék  mindig csak Rólad írni...

Álmot, mesét, igaz történetet, s mindent rímbe szedni.

Szeretném a világba kiordítani... Szeret, szeret, szeret!

S azt is, hogy Én is szeretem, jobban mint életem.

S ez a szerelem végtelen, mert kettőnké Kedvesem... 

                                               €$@ß@

Szeretem, szeretem...

Szeretném elmondani, hogy a szemed gyönyörű s ajkad édes...

Minden, mit mondasz és teszel szivárvánnyal ékes.

S csak, hogy láthatlak a Mennyország Nekem...

Szeretném elmondani Neked és Nektek...

Ez egy végtelen, nem múló szerelem...

S Én szeretem, szeretem, Őrülten szeretem!

                                       €$@ß@

Probléma vagy lehetőség..?

Sokaknak a lehetőség is probléma...

De vagyunk néhányan, akiknek a probléma is lehetőség.

                                                 €$@ß@

Néha...

Néha elő fordul, bár égnek a lelkemben gyönyörű szavak...
Még sem tudom papírra vetni őket...

Itt bent még szikráznak, tűzzel égnek, s mire napvilágra érnek...
Csak tüzes üszök, meg hamu lesz csupán...

Ilyenkor értetlenül állok, s elámulok a nagy színes csodán...
Ami ott belül, büszke lánggal ég...

Ilyenkor volna szó, megértenéd, minden lassú, néma lángra gyúl...
Ég... Ég... Szó nélkül.oltatlanul...

                                            €$@ß@

Keresünk...

Keresünk...

Egy életen át.
Ki kalandot, társat, szerelmet, érzéki vágyakat..

Az Igazit... 

Egy bizalmast, intellektuális partnert...

Van, aki Önmagát...

Biztonságot, családot egy meleg otthont...
Izgalmas utazást, s van, ki elfogadást...

Van aki csupán egy ölelést.

Nem keresünk-e valójában akkor is, amikor félrelépünk..?

Nem azt keressük-e, amit nem találunk abban a kapcsolatban...
Amiben épp benne vagyunk..?

Lehet, hogy csak egyetlen részlet hiányzik, valami nagyon kevés...
Ami azonban bőven elég...

Ha úgy érezzük, hogy épp ettől nem vagyunk boldogok.

Az más kérdés, hogy akarunk-e kompromisszumot kötni...

S végleg lemondani ezekről a dolgokról.

Sokszor van úgy...

Mert nem is olyan egyszerű két ember elvárásait, vágyait...
Idöben és térben tökéletesen összehangolni...

Bár jól érezzük magunkat, s talán szeretjük is egymást...

De valami akkor is hiányzik.

Vagy azért keresünk, mert bár egyszer kimondtuk az igent...
S ha őszinték vagyunk magunkhoz...
Nem annak az embernek és nem azokra dolgokra bólintottunk...
Amiket igazi vágyaink diktáltak.

Így, noha talán észre sem vesszük...

Csak keresünk tovább...

                                   €$@ß@