Néha...

Néha elő fordul, bár égnek a lelkemben gyönyörű szavak...
Még sem tudom papírra vetni őket...

Itt bent még szikráznak, tűzzel égnek, s mire napvilágra érnek...
Csak tüzes üszök, meg hamu lesz csupán...

Ilyenkor értetlenül állok, s elámulok a nagy színes csodán...
Ami ott belül, büszke lánggal ég...

Ilyenkor volna szó, megértenéd, minden lassú, néma lángra gyúl...
Ég... Ég... Szó nélkül.oltatlanul...

                                            €$@ß@