Gondolsz-e Te is néha Rám?

Rajtad kívül nincs más menedékem, meddig a szem ellát e sivár vidéken.

Hozzád űz a vágyam minden éjjelen, s nappalom, Tőled ragyog fényesen.

Hiányzol.

Ma jobban, mint máskor.
Szeretném, ha itt lennél.
Ha ölelnél.

Hozzám bújnál, mint akit elengedi, soha többé nem akarnál.

Mintha már nélkülem akár nem is bírnád tovább.

Hiányzol.

Tegnap óriás volt a Hold...
Faggattam, vajon hol vagy most?

Gondolsz-e Te is néha Rám?

S hogy éjjel, színezüst fényével betakart-e Téged, Királylány?
S ha látott, vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?

S mit álmodtál éppen?

Remélem szépet.
Rajtad kívül nincs más menedékem.

Hozzád s Te utánad vágyom.

Rólad szól a legszebb, s lassan egy éve, minden álmom.

                                           €$@ß@

Néha, csak egy szó hiányzik...

Néha csak egy szó hiányzik, pontosan egy szó, az a bizonyos...

Melytől elevenebb, értelmesebb, igazabb lesz a minden...

A bejegyzés, s talán az egész Blog is. 

Az a bizonyos szó, amely kimondja az igazat...

Lágyan és mégis erősen...
Dallamosan és félelmesen...
Igazán és süvöltő keménységgel...

Ahogy a végzetet kell néven nevezni.

Csak ez a szó hiányzik, néha...
Legtöbbször.
Mert oly szépen áradnak a mondatok...
Már majd minden a helyén van...
Olyan következetes, színes az egész.

Csak éppen nincs értelme, mert hiányzik egy szó, egyetlen...

Melyik is?
Kimondanám...

De most, inkább Rád bízom...

                                          €$@ß@

Vigyázom álmaid...

Ha még nem is lehetek, mindig ott Veled...

De ott vagyok az ezer szélben, mi arcodba fúj.

Én vagyok a gyémántcsillogás a havon...
Én vagyok a napfény az érett gabonán...
Én vagyok a szelíd őszi eső, ami felébreszt...
Ott vagyok Veled minden hangban...
A csendesen köröző madár szavában...

De én vagyok a csillag is...

Mely Rád ragyog az éjszakában, s vigyázza álmaid...

                                        €$@ß@

Amely összeköt s felemel Bennünket...

Ha a legkülönfélébb érzéseinket hagyjuk érvényesülni...

Azok az élet szivárványszíneivé válnak.

Az érzéseknek van mélységük és van magasságuk.
Mindkettő érdekes.
Aki csak kitörő jókedvre törekszik, az mániás...
Aki kizárólag a szomorúságot kedveli, az depresszív.
Nem szabad megragadnunk sem a magasságnál, sem a mélységnél...

Hanem olyan értékes kincsnek kell tekintenünk az érzések széles skáláját...

Amely összeköt s felemel Bennünket...

                                        €$@ß@

Érezzem, hogy lobogva vársz...

Ne szólj, szól helyetted a csend...
Ne nézz, hunyt pilláid mögött vagyok.

Ne hívj, hívnak az álmaink...
Ne keress, hisz úgyis ott vagyok.

Szólj, fújja hangod felém a szél...
Nézz, szemed tükrében ragyogok.

Hívj, érezzem, hogy lobogva vársz...
Keress, szeress, lásd melletted vagyok.

                                               €$@ß@

Ne hagyd, hogy a lelkedben élő Nő elpusztuljon...

Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon Benned...

Egyik szikra pattanjon a másik után.
Még a kételyek viharában is...

Ne hagyd, hogy a lelkedben élő Nő elpusztuljon.

A vágyaidat, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál...
De féltél elérni őket.

Valóra válthatod a megálmodott sorsot.

Mert létezik.
Mert valóság.
Mert lehetséges.

Csak a Tiéd.

                               €$@ß@

Hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni...

Tisztának lenni, mint a csodálkozó gyermek...
Játékos lendülettel és gyanútlan nyitottsággal a szívében.

Megfigyelni azt, amit elénk sodor az élet, és tanulni belőle...

Csodálatos lehetőségtár...
Kitárt varázsdoboz áll rendelkezésünkre ahhoz...
Hogy megértsük a lényeget...

Hogyan kell éretten, bölcsen, szabadon szeretni...

Önmagunkat és Egymást...

                               €$@ß@

Te vagy a mindenem...

Szavaidban találom a rétek vadvirágát...
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.

Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé...
Mikor karjaid ölelésében némán elveszek.

Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem...
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt.

S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj...
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.

Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye...
Az esthomályban burkolt álompillanat.

Te vagy a szív-szerelem legtisztább érzése...
Mikor ajkaimra álmodod a rózsaszirmokat.

Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder...
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat.

Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon...
Mikor vándorútja során, mellette elhalad.

Csodavizü forrás vagy, ha mesére szomjazom...
Tündérszárnyú varázs, egy bódult éjszakán.

Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem...
S tűzvillantó táncától, fűt, izzít a vágy.

                              €$@ß@

Hallgasd a szívemet...

Ne szólj...

Szívem már érzi minden rezdülésed...

Mint árva szirmok a rájuk szálló méhek zümmögését.

Benned van mindenem, a csodálatos nyaram, a termő ősz...

Te vagy minden télben is már, a legszebb tavasz.

Pillanatnyi hiányod is gyötrő, mint sötét útja, eltévedt bolygónak...
Mely csillaga nélkül, magányában helyét nem találja.

Te lettél az, ki boldoggá teszel, s mind ezt, tiszta szívvel teszed...

Meghatódom kedves, könnyeket facsarsz, ne szólj ...

Csókjaid add, forró ölelésed, s hallgasd a szívemet...

                                                €$@ß@

Bárhová lépek, Beléd ütközöm...

Bárhová lépek, Beléd ütközöm.

Át és keresztül vagyok szőve már Veled.

Mozdulataiddal mozdulok, hangodra hangolódom.

Így élünk kettős kötésben téphetetlenül.

                                       €$@ß@

Szeretlek... Csak így, egyszerűen...

Szeretlek... Csak így, egyszerűen...

Oly természetes szerelemmel...

Ahogy a hóvirág szirmait, kacéran bontogatja a februári nap...
S a telet, elzavarja a tavasz.
Ki kényszeríthetné a sejteket arra, hogy ne osztódjanak...
S többé ne érezzem érintésed nyomán a dallamot...
Melyet bennem játszanak?
Elmondhatnám, ha léteznének olyan halk szavak...
Ölelő két karodban, olyan csillagközi a csend...
Hogy csak a gondolataink találkoznak.
Kiálthatnám, hogy mindenki hallja meg...
Milyen az, mikor röpít egy érzelem...
Mint tollpihét elragadó fergeteg.
Milyen az, mikor melletted ébredek...
S végtelen kékség tölti be a lelkemet...
Két kék szemem, íriszedben fürdik...
S veled zuhan a csillagközi végtelenben.

Szeretlek... Csak így, egyszerűen....

                               €$@ß@

Egyszerűen szép...

Mire gondolsz most..?

Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod... 

Teljesen hétköznapi gondolatok, de jól fogod magadat érezni...
Legfőképpen a levél utolsó gondolata után.

Beleszeretni valakibe...

Egy forró fürdő...

Úgy nevetni, hogy utána fájjon az arcod...

Nem kell sorban állni a boltban...

Egy különleges pillanat...

Egy pezsgőfürdő...

Egy kedves e-mailt kapni, mint ez...

Egy lélegzet elállító utcán végigsétálni...

A kedvenc dalodat a rádióban hallani...

Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon...

Jóízűen nevetni...

Egy forró fürdőlepedő, frissen kivéve a szárítóból...

Egy jó beszélgetés...

A tenger...

Saját magadon nevetni...

2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben...

Egy telefonhívás a kedvesedtől, mely belenyúlik az éjszakába...

Minden ok nélkül nevetni...

Egy ismerős, aki azt mondja milyen, szép vagy...

Nevetni egy gondolaton...

Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért...
Hogy megérhettél egy új csodálatos reggelt...

Barátok...

Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad...

Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni...

Egy érzéki csók...

Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal...

Keresztülmenni füvön, miközben azt öntözik...

Egy édes kis kölyökkutyával játszani...

Valaki, aki a hajaddal játszik...

Hintázni...

Édes álmok...

Kirándulás barátokkal...

Egy jó kávé...

Hintázni...

Szemezni a szerelmeddel...

Csokis kekszet sütni...

Tudni, hogy hiányzol valakinek...

Barátok, akik saját készítésű sütit küldenek...

Kézen fogva sétálni azza, akit igazán szeretsz...

Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékokat...

Gyönyörködni a napfelkeltében...

Tudni, hogy jót cselekedtél, még akkor is, ha a többiek mást mondanak...

Egy ölelés attól, aki téged szeret...

A barátok angyalok, akik mindig segítenek...
Ha a szárnyaink elfelejtették, hogyan is kell repülni...

Nincs véletlen, nincs sors, nincs végzet...
Mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelket...
Hogy megtegye, amit elhatározott, s elérje vágyait...

                                  €$@ß@