Szeretlek... Csak így, egyszerűen...
Oly természetes szerelemmel...
Ahogy a hóvirág szirmait, kacéran bontogatja a februári nap...
S a telet, elzavarja a tavasz.
Ki kényszeríthetné a sejteket arra, hogy ne osztódjanak...
S többé ne érezzem érintésed nyomán a dallamot...
Melyet bennem játszanak?
Elmondhatnám, ha léteznének olyan halk szavak...
Ölelő két karodban, olyan csillagközi a csend...
Hogy csak a gondolataink találkoznak.
Kiálthatnám, hogy mindenki hallja meg...
Milyen az, mikor röpít egy érzelem...
Mint tollpihét elragadó fergeteg.
Milyen az, mikor melletted ébredek...
S végtelen kékség tölti be a lelkemet...
Két kék szemem, íriszedben fürdik...
S veled zuhan a csillagközi végtelenben.
Szeretlek... Csak így, egyszerűen....
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése