Szavaidban találom a rétek vadvirágát...
Könnyeid hullatnak rám aranypermetet.
Hangod az, mely utat nyit a mennyország felé...
Mikor karjaid ölelésében némán elveszek.
Szíved dallamától dobban ábrándozó szívem...
Mikor együtt csókolózunk a nyári ég alatt.
S ha összekulcsolt kezünkre enyhe szellőt fúj...
A szemlesütve vágyakozó esti alkonyat.
Te vagy nekem az ébredő nap bíborszínű fénye...
Az esthomályban burkolt álompillanat.
Te vagy a szív-szerelem legtisztább érzése...
Mikor ajkaimra álmodod a rózsaszirmokat.
Úgy szeretlek téged, mint a kiszáradt meder...
Mely esőcseppből éleszt vízkristályokat.
Hogy az arra járó napnak gyémántot ragyogjon...
Mikor vándorútja során, mellette elhalad.
Csodavizü forrás vagy, ha mesére szomjazom...
Tündérszárnyú varázs, egy bódult éjszakán.
Melyben szikrázó lángfényed átfonja a testem...
S tűzvillantó táncától, fűt, izzít a vágy.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése