Rajtad kívül nincs más menedékem, meddig a szem ellát e sivár vidéken.
Hozzád űz a vágyam minden éjjelen, s nappalom, Tőled ragyog fényesen.
Hiányzol.
Ma jobban, mint máskor.
Szeretném, ha itt lennél.
Ha ölelnél.
Hozzám bújnál, mint akit elengedi, soha többé nem akarnál.
Mintha már nélkülem akár nem is bírnád tovább.
Hiányzol.
Tegnap óriás volt a Hold...
Faggattam, vajon hol vagy most?
Gondolsz-e Te is néha Rám?
S hogy éjjel, színezüst fényével betakart-e Téged, Királylány?
S ha látott, vajon mosolyt varázsolt-e arcodra?
S mit álmodtál éppen?
Remélem szépet.
Rajtad kívül nincs más menedékem.
Hozzád s Te utánad vágyom.
Rólad szól a legszebb, s lassan egy éve, minden álmom.
€$@ß@
Ha nem tévedek, ez KÁLI LÁSZLÓ verse?!
VálaszTörlésVannak ismert és kevésbé ismert költőink.
VálaszTörlésVannak, akik a névtelenség mögé rejtőzve, írják ki magukból azt, ami a szívükben tombol.
Mert igen is, aki a szerelemről ír, az a benne tomboló érzelmek hatására ragad tollat.
Mint ahogy Én sem tartom elvesztegetett időnek azt, amit ennek a Blognak a naprakészségére fordítok.
Bátran belejavítok bárkinek az alkotásába, ha az valamely formában elnyeri tetszésem, de mégis kifogásolni valót találok benne.
Ezért nem szeretem egy vers után megjelölni az alkotót, mivel az itt megjelent alkotások 95%-a már nem a valóságot tükrözi, hanem összemosódtak az Én érzelmi világommal...
Soha nem érdekelt egy szerelemről íródott költemény, szerzőjének népszerű vagy kevésbé ismert mivolta.
Ha elnyeri tetszésem, akkor mindegy ki írta, mert a szívemből beszélt...
Helyettem...
€$@B@